Az itt a blogon megjelenő, általában még pályájuk elején járó csapatok esetében sokszor szóba kerül a menedzser, illetve általában a profi zenei menedzsment kérdése. Egy kezdő csapat többnyire nem tudja és sokszor nem is akarja vállalni az ezzel járó költségeket. Úgy gondolják, értenek annyit a marketinghez (mert mondjuk van olyan a csapatban aki tanult valami ilyesmit az egyetemen) hogy maguk is boldoguljanak, a koncertjeiket pedig leszervezhetik akár saját erőből is. Persze a szükséges kapcsolati tőkével nem rendelkeznek, de azt gondolják, ez idővel úgyis összegyűlik...

A minap a nagyjából egy éve indult Launching Gagarin Records and Management két tulajdonosával, Eszterrel (Chikán Eszter) és Danival (Sándor Dani) ültem le beszélgetni, hogy vajon igazuk van-e azoknak a csapatoknak akik a fenti logika szerint indulnak el. 

Az első meglepetés rögtön a beszélgetés elején ért, amikor Dani azt mondta, hogy ha az adott együttes pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni, és tisztában van az ehhez szükséges lépésekkel, akkor akár működhet is egy ilyen 'self-made' modell. Persze a továbbiakban azért árnyalódott a kérdés... Magáról a Launching Gagarinról olvashattunk már a netet többször is. A két alapító szakmabeli, a Zeneipari Hivatal képzésén ismerkedtek meg. A közös cég indítására az adta számukra a szükséges lökést, hogy hasonlóan látják a jelenlegi hazai helyzetet, és mindketten úgy érezték, hogy lehetne a menedzsment-tevékenységet máshogy is végezni, mint ahogy az sokan teszik. Az eltelt időszak alatt sok csapattal kerültek kapcsolatba, jelenleg 12 együttessel van különböző mélységű közös munka, közéjük tartozik például az Elefánt, a Jurij, a Jónás Vera Experiment, vagy épp a Minimyst. Van ahol teljes körű az együttműködés, van ahol a menedzselést végzik, és van ahol csak egy-egy album kiadására és a hozzá tartozó koncertek szervezésére szerződtek. 

Nézzük, mit is mondanak ők a saját szakmájuk és a saját cégük melletti érvként:

Dani elmondása szerint a közös munka indulásakor a legfontosabb és a legalapvetőbb az, hogy az adott zenekar pontosan tudja, mit szeretne elérni. Az sem baj, ha ezek a célok irreálisak (bár ezzel az állítással Eszter nem értett egyet) de fontos, hogy pontosan megálmodottak legyenek. Az, hogy „sok koncertet szeretnénk, meg hogy írjanak rólunk az újságok” kevés. Ha megvan a cél, akkor már jóval könnyebb meghatározni az ahhoz vezető lépéseket, és ez az amiben a menedzser tud segíteni. A Launching Gagarin esetében az első pillanattól kiemelt fontosságot kapott, hogy minden zenekarukkal közösen dolgoznak. A közös munka fontos, nem meghatározzák számukra a tennivalókat, de nem is végzik el automatikusan helyettük azokat. Már csak azért sem, mert itt nincsenek előre kialakított eljárási formák, sztenderd lépések, hanem az adott zenekar számára leginkább megfelelő utat próbálják kialakítani, ehhez pedig szükséges, hogy a zenekar is részt vegyen a munkában.

Visszatérve a poszt elején szereplő gondolatra: Dani állítja, egy zenekar önerőből is elvégezheti a saját menedzselését, különösen, ha van olyan tagja, akinek van némi affinitása/képzettsége ehhez. Azonban lesznek hátulütői egy ilyen megoldásnak.

A tapasztalatok szerint nagyon sok olyan eleme van ennek a munkának, amit sokkal nehezebb úgy végezni, hogy saját magunk vagyunk az eladandó portéka. Mert bizony rosszabbul hat, és rosszabb tárgyalási pozíciókat biztosít minden olyan felállás, amikor mondjuk egy csapat gitárosa, vagy épp énekesnője próbál megegyezni egy koncertszervezővel, vagy egy potenciális támogatóval. Egyszerűen sokkal nehezebb azt mondani, hogy „én ennyiért, ilyen körülmények között nem lépek fel”. Szintén a külső menedzser alkalmazása mellett szól az is, hogy egy jó szakember bizony mindenre oda kell figyeljen, ideértve a zenekaron belüli 'helyzetek' kezelését, az esetleges konfliktusok kézben tartását. Ez megint egy olyan tevékenység, amit sokkal hatásosabban tud kezelni egy olyan ember, aki – ellentétben a zenekar tagjaival - az adott konfliktusban nem személyesen érintett. Szintén a profi menedzsment mellett szólnak a kapcsolataik is. Igaz, szorgalmas munkával ez pótolható, de ez bizony idő, sokszor nem is kevés.

Azt már csak én teszem hozzá ehhez a gondolatsorhoz, hogy bizony egy ismert nevű menedzser néha egy telefonnal szó szerint egy perc alatt, azonnal elintézhet valamit, amit mi kapcsolatok nélkül hetekig, vagy akár évekig sem tudunk. Arról nem beszélve, hogy bármikor beeshet egy olyan lehetőség, (például egy meghirdetett esemény fellépőjét ért baleset miatti hirtelen előzenekari fellépés), amire egy ebben a szakmában ismert menedzser 'lecsaphat' miközben mi tudomást sem szerzünk róla.

Maga a zeneipari piac figyelemmel követése sem olyan dolog, amit mondjuk egy civil állás, és a zenekari próbák mellett fennmaradó időben kielégítő módon tud követni egy még oly lelkes amatőr menedzser. Egyszerűen túl sok minden történik, a pályázatok, támogatási lehetőségek, a potenciális fellépési lehetőséget tartogató fesztiválok időnként bizony szinte állandó figyelemmel követést igényelnének.

Szóval nem egyszerű, érzésem szerint épp úgy van itt is, mint minden területen, a szakértelmet bizony érdemes megfizetni, mert az így felszabadult időnkben azzal tudunk foglalkozni, ami a mi profilunk, ez esetben magával a zenével. És ha ezt elég jól csináljuk, egy idő után jó eséllyel ezzel a munkával bőven meg is keressük a profi menedzsment költségeit.

A második meglepetés számomra az volt, hogy a Launching Gagarin igazából nem vesz részt a zenekar arculatának kialakításában. Ha szükséges, adnak tanácsot arra nézvést, hogy mondjuk a közösségi médiákon milyen módon jelenjenek meg, igény esetén segítenek is ebben, de alapesetben ezt is a zenekarra bízzák. Jómagam azt vártam, hogy sokkal inkább áruként tekintenek a képviselt zenekarra, és jóval több energiát fordítanak arra, hogy ezt az árut egy általuk elképzelt, jól eladható formába hozzák. Azonban náluk tényleg a közös munka, és a hasonló elképzelések a legfontosabbak. Ha egy képviselendő csapat nagyon máshogy működik, mint ahogy azt Eszter és Dani jónak látja, akkor eleve nem is kezdenek együtt dolgozni. Tehát ezt az általam elképzelt 'átformálást' inkább az előzetes 'szűrések' helyettesítik.  

Persze más a helyzet, ha kiadóként, az együttes lemezeit, felvételeit gondozva kerülnek kapcsolatba, ekkor természetesen a teljes folyamatot felügyelik, az összes ezzel kapcsolatos megjelenést, reklámot, promóciót ők irányítják. Ha már szóba került, beszélgettünk egy kicsit a fizikai hordozók, CD-k kiadásáról. Hozzám hasonlóan Dani is szereti, ha egy kedvenc előadója felvételei ilyen formában is ott sorakoznak az otthoni polcain. Saját tapasztalata az, hogy azért vagyunk még így egy páran, tehát a CD lemez kiadás messze nem felesleges dolog. Ugyanakkor van egy olyan tendencia, hogy a lemezek vásárlása egyre inkább egyfajta, az adott zenekarhoz kötődő ereklyeként történik. Épp ezért egyre inkább érdemes a CD-k kiadásakor a különlegesebb megoldások irányába elmenni, a megszokott műanyag tok helyett látványosabb, értékesebb, különlegesebb módon megalkotni az album fizikai változatát. Mint kiadó, természetesen a dalok és albumok online változatait is gondozzák, ezek legkülönbözőbb zene- és videómegosztó felületekre, online boltokba való eljuttatása is ehhez a tevékenységhez tartozik. Mint Esztertől megtudtam, ez megint egy olyan terület, ahol mindenképp tanácsos a hozzáértők segítségét igénybe venni. A különböző megosztók és online boltok számára megfelelő és elfogadható szerzői jogi, vagy épp jogdíjakkal kapcsolatos tudnivalók és jogszabályok igen komoly ismereteket igényelnek, ráadásul vannak olyan felületek, amelyek nem is fogadnak be terjesztésre anyagokat bárkitől, csak a velük szerződött kiadóktól. 

A Launching Gagarin esetében a kiadói tevékenység néhány esetben teljesen elkülönül a menedzsment munkától, nem csak saját együtteseik lemezeit adják ki. Elmondták, hogy ezzel igazából távolabbi céljaik is lennének, Dani szeretné, ha idővel egyfajta minőségi, kicsit talán rétegzenének számító albumokat tudnának kiadni, gyakorlatilag olyan felvételeket, ami nem feltétlenül jelenne és jelenhetne meg máshol.

Az általuk képviselt zenekarok esetében sokszor több éves időtartamokban tervezik előre a tennivalókat. Várható volt, hogy a saját esetükben is van valamiféle elképzelésük 2-3-5 évre előre. Ahogy a munkához, úgy a terveikhez is nagyon racionálisan állnak hozzá. A brandépítést fontosnak érzik, szeretnék, ha minél ismertebb, jegyzettebb névvé válna a kiadó neve. Bár tisztában vannak azzal, hogy a fogyasztókat, a koncertlátogatókat és a lemezek vásárlóit általában a legkevésbé sem érdekli, hogy milyen kiadó is áll a kedvenc csapatuk mögött, a szakmai elismertség azért nem közömbös. Eszter bevallotta azt is, hogy terveik között szerepel, hogy idővel legyen a Launching Gagarinnak egy saját színpada egy-két komolyabb fesztiválon, ahol az általuk gondozott zenekarok lépnének fel.

A beszélgetés alatt ketten gyakorlatilag egymás szájából vették ki a szavakat. Az egyikük elkezdte a mondatot, és néha a másikuk fejezte be, tehát látható, hogy meglehetősen egy srófra jár az agyuk. Meg is kérdeztem, szoktak-e veszekedni, mire együtt vágták rá, hogy nem. Véleménykülönbség persze előfordul, de az általuk képviselt együttesek esetében általában tudható, hogy kettejük közül melyikük az adott projekt 'gazdája', melyikükhöz áll közelebb az adott csapat, ilyenkor az ő ötlete lesz a befutó.

Összességében azt kell mondjam, engem meggyőztek. Azt, hogy egy zenekarnak bizony nem árt a profi segítsége, eddig sem vontam kétségbe. De most, hogy beszélgettem is velük, alighanem őket is választanám, ha úgy adódna.

Volt egyébként még egy hozománya számomra, mint e sorok írója számára ennek a beszélgetésnek. Mégpedig az, hogy elgondolkoztam a Zeneipari Hivatal által indított Zeneipari Menedzsment képzés elvégzésén. Erről eddig is hallottam már jókat, de most Eszteréket hallgatva valóban érdekessé kezd válni ez a képzés, egyszerűen azért mert jó volna mindazt tudni, amit Eszterék tudnak erről a szakmáról, és ebben ez a képzés szinte kikerülhetetlen lépcsőfoknak tűnik. 

A poszt elkészítéséhez az audio-technica biztosította a (hang-) technikai segítséget.