Monyo Project és Marthy Barna, Gozsdu Manó klub, 2015.05.14

Erről a koncertről én jelentek, mert kedvenc, lassan íróvá váló hangtechnikusunknak, Istinek ez a nap nem jött össze. Eleve egy defektes kerékkel kezdte a napot, majd egy sikertelen telefonbeszerzésen és filmforgatás miatt lezárt utakon keresztül jutott el a a klubba, ahol nem várt színpadszereléssel kezdődött munkaideje. Érthető, hogy írni most nem akarózott neki.

Pedig lett volna miről...

Ez az este ugyanis nagyon nehezen akart összeállni a klubban is. A zenekar egy része nagyjából időben, mondjuk fél hét felé megérkezett, egy csomó hangszerrel, és néhány mozgóképet meg hangot rögzítő kollégával, akik mint kiderült, videót forgattak az este. Volt náluk mindenféle bőrönd meg tok. Egyikük például egy hosszú és masszívságából ítélve tengeri horgászatra szánt botot kezdett összeállítani. Sajnos kiderült, hogy mégsem lesz semmilyen hal- és tengerillatú történés, hanem egy rendes 'belógatós' videómikrofon kerül a bot végére. Amivel aztán dolgoztak is, nem csak magáról a koncertről készítettek felvételt, hanem szinte mindenhol, a klub egész területén fel-fel tűntek a fiúk. A becuccolás, és a bemikrofonozás azért haladt közben. Viszont az előadók ekkor még messze nem jelentek meg teljes számban...

Igaz, nem csak a koncertteremben gyűltek lassan a résztvevők, hanem ezzel egy időben a klub is nagyon üresen kongott. Az utcai asztaloknál persze ültek, de nyolc óra is elmúlt, mire a klub belső tereiben is elkezdtek feltűnni a vendégek. (Egy ideig kicsit olyannak tűnt a helyzet, mint egy a vártnál nehezebben induló házibulin, ahol egyre aggódóbb képpel várjuk a vendégeket, miközben kezdünk azzal szembesülni, hogy ha nem történik gyorsan valami, a bulira rendelt lufihajtogató bohóc egész este minket fog szórakoztatni, ráadásul egy hétig a bulira készült szendvicseket fogjuk enni...) Az idő csak telt, közben vendégek is kerültek lassacskán, de még mindig nem volt teljes a zenekar létszáma. Talán kilenc is elmúlt picivel, mire mindenki odaért, visszaért, egyszóval megkerült. De ekkor még némi beállásra azért szükség volt, így maga a koncert az 'előzenekarként' működő Barna gitárjátékával jó 20 perc késéssel, 21.20-kor kezdődött. 

Na most: Kívülről figyelve eddig tartottak a problémák. Innentől a koncertek jöttek, és ezek bizony nem is voltak rosszak. Marty Barna egész kellemes angol nyelvű dalokat adott elő, gitárral kísérve magát. Rövidesen bekapcsolódott a játékba a Monyo gitárosa is, aki nem más, mint maga Monyo, vagyis Molnár Endre. A koncertet aztán ketten csinálták végig, Barna énekelt és akusztikus gitáron játszott, Monyo pedig kísérte, hátteret adott a dalokhoz, néha szólókkal is színesítette azokat. És ez nagyon sokat hozzátett a dalok és a produkció minőségéhez. Hiába no, egy villanygitár azért sokkal színesebb és sokoldalúbb megszólalásra képes hangszer, mint egy (elektro-) akusztikus...

Az előadás véleményem szerint valóban jó volt, ugyanakkor a közönség soraiból néhányan kritizálták, gondolom főképp azért, mert a fő produkció egészen más stílusú volt, és az arra érkezett közönségből nem mindenki volt ráhangolódva, vagy egyáltalán felkészülve Barna jóval szelídebb, egészen más jellegű dalaira. A koncert végül, kicsit talán tényleg meglepő módon, a My Way című klasszikus feldolgozásával ért véget. (Ez alatt például el is kezdte nekem magyarázni egy épp mellettem álló vadidegen rockrajongó, hogy nem is érti, hogy lehetett ezt a dalt épp erre a koncertre beszúrni.) Hát, biztos volt oka, mindenesetre ez a feldolgozás sem volt ügyetlen produkció, de talán tényleg nem pont ide való volt, pláne nem a teljes koncerteste kellős közepére.

Egy eleve később kezdődő koncert persze tovább is tart, akár sokkal is, ha csak a keverőpult mögött álló technikus nem dörmög finoman a mikrofonba, hogy már csúszás van. Most dörmögött, így 10 után valamivel elindulhatott a fő fellépő, a Monyo Project koncertje.

A már meglehetősen sok albumot kiadott, Székelyudvarhelyről származó csapatról nem volt túl sok információm. Egy-két szám talán le is ment, mire elkezdtem jobban odafülelni. Hé! Hiszen ennek a lánynak hangja van! És nem is akármilyen! Innentől már odafigyeltem az előadásra, és azt kell mondjam, nekem bejött. Rockzene, amire a csapatról szóló korábbi leírásokban leltem is mindenféle jópofa jelzőt, a legsűrűbben talán a 'Cold Rock' fordult elő. Ez igazán vagányul hangzik, pláne így a nyári szezon elején, de azt gondolom, kár túlmisztifikálni a dolgot, ez bizony egyszerűen jóféle rockzene. Rendben, egyedi, meg a csapatra jellemző, de hát a rockzene pont ezért jó, mindig más és mégis ismerős... Monyo gitárjátéka tényleg jóféle, Baba hangja meg néha, a tempósabb, erősebb daloknál egész meglepő, pláne, hogy meglehetősen karcsú leányról van szó. Igazából nem is tudom, hol raktározza ezt a hangot, amikor épp nem használja. (Hol férhet el benne?)

Ezt végül nem is sikerült kiderítenem az este. Az viszont mindenképp öröm, hogy mégsem maradt teljesen üres a klub, bár a koncert azért nagyon szellősen álló közönség előtt zajlott, igazából mindkét produkció jóval nagyobb közönséget érdemelt volna, még tán külön-külön is. Reméljük legközelebb összejön. A csapat a csúszás miatt valószínűleg nem játszott el minden dalt, amivel készültek. De voltak dalok a korábbi szerzemények, és az új albumra felkerülők közül is. Angol nyelvű, jobbára tempós és pörgős, néha kicsit gondolkodósabb fajta számok. Jók, tényleg!

Ide is szúrok egy videót, ez a dal például tényleg jól sikerült. Olyannyira, hogy bele is bújt a fülembe, már vagy nyolcadszor hallgatom meg. Ejnye...

Az este mindenképp érdekes volt. Tanulságokkal is szolgált, ráadásul ezek akár egymással ellentétesek is lehetnek. Hiszen kiderült, nem hátrány, ha a zenekar komolyan veszi az érkezés időpontját, de ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy borzasztó késések után is lehet jó egy koncert.

Ráadásul megint találtam egy együttest, amit ezentúl figyelni fogok. Most pedig meghallgatom a fenti dalt kilencedszer is.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!