Nyáron persze nem lehet csak a bulinegyed koncertjeiről írni. Ilyenkor eleve kevesebb esemény van a klubokban, a terepet a nyári hónapokra a szomjas külföldiek veszik át. A zenekarok meg elkezdik járni a fesztiválokat. Ez viszont nem annyira a klubkoncert blog terepe, mert egy rendes fesztivál akkor jó, ha rengeteg a néző, viszont az itt sokszor felemlegetett közvetlen hangulatnak ez nem tesz jót. Szerencsére nem csak fesztiválokon lehet elcsípni a kedvenceinket, hanem például mindenféle utcazenén, városi rendezvényeken is. Ráadásul kis szerencsével itt megtaláljuk a klubkoncertek közvetlenségét, bensőséges hangulatát is. Tegnap épp egy ilyenen jártunk, de előbb még írok pár szót a helyről.

Szóval Szentendre. A macskakő, a zegzugos sikátorok, a háztetők és templomtornyok, vendéglők és galériák városa. Örök és abszolút kedvenc. Persze teljesen nem kizárható, hogy létezik olyan ember, aki nem rajong érte, de én ilyet szerencsére nemigen ismerek. Szentendre szinte mindent egyesít magában amitől az ember nyaralósféle hangulatba kerülhet. Amolyan felszabadult, örömteli, vagy épp merengős, nyugis, de a hétköznapok gondjait mindenképp magunk mögött hagyó bóklászásra csábít. És aki ismeri a Bükkös patak felső részét, ahol még a fák között, millió mini vízesést produkálva ereszkedik alá, az azt is tudja, hogy gyerekfélével ennél jobb terepet nehéz találni, mi is eregettünk ott le apró fából készült játékcsónakokat nem egyszer. Egyszerre érezni benne Párizs, Olaszország, a Káli-medence, vagy épp a budai vár hangulatát, plusz gyakorlatilag egy komplett mediterrán, mondjuk korfui nyaralást, persze tenger nélkül.

A fentiek tükrében egy szentendrei utcazenére szóló invitálást lehetetlen kihagyni. Különösen, ha olyan előadótól érkezik akinek a felvételeit épp rongyosra hallgatom otthon és a kocsiban is. (Nem, nem Colt Ford, a másik...) Szóval Edi és Kolos ráadás-búcsú koncert volt a Dumsta korzó színpadán. Pici színpad a Művész vendéglővel szemben, a Szamos marcipánbirodalom épületeinek tövében. A korzó persze tele van jövő-menő, fagyit nyaló népekkel, messze nem ideális koncerthelyszín, de hangulata azért van, azt meg kell hagyni.

A koncert közben sétáltak a sétálók, totyogtak a gyerekek, Edi kutyája körbe körbe járt a Művész asztalai között, néha kapott (khmm... igazából kunyerált) egy-egy falatot a vendégek tányérjairól, és lelkesen ismerkedett minden arra járó kutyával. A közönség az asztaloknál ült, csak a nagyon kemény mag telepedett le a színpad elé a földre. A hangosítás meglehetősen szerény volt, legalábbis a koncert első felében. A másodikra gyakorlatilag teljesen el is fogyott, úgyhogy itt Edi leült a színpadocska szélére, és ott énekelt a színpad elé telepedett nézőknek. Sokan mondjuk nem voltunk, pedig bánhatja aki kihagyta, mert elvileg ez a felállás tényleg nem zenél többet együtt, és egész hosszú, majd két órás volt a koncert, tehát sok dalt meghallgathattunk búcsúzóul.

És ezek a dalok nagyon rendben vannak. Még nem kérdeztem, majd bepótolom egyszer, hogy hogyan is sikerült összeválogatni a repertoárt, de jól sikerült, Edi hangja és a színpadon látható természetessége továbbra is nagyon-nagyon jól működik együtt, erről igazából nincs is mit írni, hallgatni kell. Kellett volna. Olyan csodák is elhangzottak, mint a 'Son of a Preacher Man' aminek a Joss Stone féle verziója minden idők egyik legjobb dala. Edié picit visszafogottabb, de szintén nagyon-nagyon jó. Szóval tényleg jó koncert volt, mindenki bánhatja aki nem ment el.

Mindenesetre a dolog nincs teljesen veszve, a jövő hétvégén a Tiszavirág fesztiválon bepótolható az itt kihagyott lehetőség. Igaz, ott már az új együttessel lép színpadra Edi, de ettől még biztos, hogy ugyanolyan magával ragadó lesz mint itt volt. Aki szereti, ha egy koncerten kicsit beleshet a kulisszák mögé, és nem bánja, ha egy produkció nem mérnöki szinten kiszámolt és precíz, hanem vannak benne olyan apró kis jelenetek, amelyek azt mutatják, hogy itt bizony emberek zenélnek, és ez az együtt zenélés egy folyamat, amelyben a tagoknak össze kell csiszolódni, az különösen élvezheti majd ezt a hétvégi fellépést, ugyanis az új zenekar valóban új, igazából csak néhány közös próbán lesznek túl addig, tehát biztos, hogy érdekes, még nem teljesen kiforrott lesz a koncert. Várom már. Aggódni különben sincs miért, hiszen Edi hangja ott lesz, nemigen lehet baj.

Amúgy pedig megint bebizonyosodott, hogy Szentendrére járni mindig érdemes, minden sarkon csodákba (meg persze templomtornyokba) botlunk, mindenkinek csak ajánlani tudom. És ha épp nincs Edi koncert, egy lejátszón még mindig magunkkal vihetjük mondjuk ezt a dalát (ráadásul ezt hallgatva az sem baj, ha épp elkezd csöpögni az eső):