Blanca Acoustik Duo, Fat Mo's, 2015.07.29

Nem tudom biztosan így van-e, de azt gondolom, a legtöbb zeneszerető embernek van olyan kedvenc korszaka, időszaka ahol nagyon szívesen élne, vagy legalább egy időgép segítségével elugrana megnézni egy zenekar vagy akár egy teljes zenei stílus születését. Biztos sokan ellátogatnának a Liverpool-i Cavern klubba, Woodstock-ba, vagy mondjuk a hatvanas évek Jamaicájába. Még akkor is, ha sejthetjük, hogy az ott akkor hallható zenék esetleg nem pontosan azok volnának, amit ma az adott stílushoz vagy helyhez illőnek érzünk.

Esetemben ez az időszak egyértelműen a Jazz Age, az 1920-as és 1930-as évek amerikai nagyvárosai, Chicago és New York, és a Pullman kocsik és a szesztilalom következtében akkoriban kibontakozó, és döbbenetes tempóban teret nyerő jazz zene időszaka. A korabeli képeken és filmfelvételeken, no meg persze a korszakról szóló filmekben rendre feltűnnek a zongorának támaszkodó, vagy épp mikrofon előtt álló énekesnők. Az én esetemben valahogy épp ez, ami a leginkább kapcsolódik ehhez a zenei időszakhoz. Vagyis a varázslatos és elbűvölő női énekesek, az általuk előadott dalok. Persze nálam is igaz, hogy nem csak a valóban akkoriban játszó zenészek és énekesek dalait szeretném hallgatni a születésük helyén. Inkább valami bennem kialakult, elképzelt stílust keresnék azokon a legendás helyszíneken. És ez a stílus bizony messze nem olyan tiszta. Van persze jócskán benne az akkori zenékből, ott a swing, a blues, a big band, de bizony keverednek hozzá pár évtizeddel későbbi melódiák is, legfőképp és elsősorban a soul...

És hogy ez a kicsit hosszúra nyúlt bevezető mire is volt jó? Elmesélem. A minap egy koncerten jártam, amelyik bizony több okból is fel- és megidézte a fent vázolt kedvenc időszakom.

A helyszín a Fat Mo's volt, amelyik persze bevallottan ezt az időszakot idézi meg. A zenéről pedig a Blanka Acoustic Duo gondoskodott. Azt tudtam, zenei téren mire számíthatok, hiszen őket már korábban is hallottam együtt zenélni, de kíváncsi voltam, ezen a helyen vajon milyen hatása lesz a zenéjüknek. Blankáról és Jimiről már esett említés itt a blogon. Blanka valahogy tökéletesen hozta az általam ehhez a korszakhoz illőnek elképzelt zenei világot. Igaz, nem zongora és a szokásos jazz hangszerek adták a kíséretet, de a Jimi által használt egy szál elektromos gitár néha egészen meglepő módon teljes hangzást képes varázsolni az énekhang mellé. És a dalok? Hát, azok nagyon rendben vannak. Repertoárjukban egyaránt szerepelnek soul, jazz, funky, blues, sőt még pop dalok is. (Amy Whinehouse, Ayo, India Arie, Corinne Bailey, Joss Stone, stb.) De ez a sokféle dal valahogy mégis összeáll egy egységes előadássá, amely valóban képes magával ragadni és beszippantani a világába.

Miután erről az előadásról videót is készítettem, jóval a kezdés előtt ott voltam. Így aztán láttam megérkezni a duo tagjait. Blanka megérkezése nagyon jól mutatta, milyen hangulatú koncertre is számíthatunk. Dúdolva és táncolva érkezett, és így is járt-kelt a koncert előtt a színpad környékén. Szinte maga volt a zene, amit aztán hallhattunk is. Ilyen kezdet után mondanom sem kell, maga a koncert jól sikerült, a megjelent közönség kellően lelkes is volt. A hely persze elsősorban vacsorahelyszín és pub, tehát itt általában az asztaloknál és a pultnál ülnek a vendégek, de azért ahogy láttam, nagyon is odafigyeltek a koncertre, az abszolút nem csak háttérzeneként volt jelen. Az előadott dalok mind nagyon jók voltak, láthatóan okosan összerakott és kipróbált volt maga az előadás is. Blanka hangja abszolút jól illik ezekhez a dalokhoz. Az eredeti előadók persze sokféle hangon és stílusban énekeltek, ezért nem is volt meglepő, hogy néhány dal hallhatóan feldolgozásnak (méghozzá nagyon jó feldolgozásnak!) tűnt, míg voltak dalok, amelyeknél Blanka hangja annyira passzolt az az eredeti előadóhoz, hogy csukott szemmel simán el tudtam képzelni, hogy az eredeti felvételt hallom. Egyszóval mindenképpen csak ajánlani tudom a produkciót. Mint az itt a blogon szóba kerülő zenészek többségénél, úgy Blanka és Jimi esetében is igaz, hogy sok különböző formációban lépnek fel. A tehetségük és a zene szeretete minden csapatban megmutatkozik, azonban számomra jelenleg mindenképp ez a felállás, tehát a Blanka Acoustik Duo lett a kedvenc.

Érdemes figyelni Blanka és Jimi Taylor facebook oldalain az eventeket. Már csak azért is, mert így hamar bukkanhatunk újabb csodákra is. Jimi tényleg sok formációban zenél, érdemes azokat is meghallgatni, mert így újabb kedvencekre is lelhetünk, akik révén aztán még újabbakra...  (No igen. Kétségtelen, hogy van azért előnye is annak, hogy nálunk egy projektből nemigen élnek meg a zenészek...)

Megjegyzés: Ami pedig ezen poszt képanyagát illeti, hát igen... a koncerten adta fel a szolgálatot az évek óta használt fényképezőm. Szóval ez most nem igazán sikerült képanyag, Blankáról nem is készült értékelhető kép, szerencsére a korábbi Treffort kertes koncertjükről találtam használható fotót.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!