Michele Primi - Rocktragédiák

Néhányan talán tudják, hogy könyvekről is szoktam írni. Ajánlókat, bemutatókat, kritikákat. Az esetek túlnyomó részében ezek teljesen más témájú könyvek, mint amiről ez a klubkoncert blog szól. Egy most kezembe került, frissen megjelent kötet témájánál fogva viszont abszolút ide, a klubkoncert oldalra kívánkozik.

A kötet a Cser kiadó gondozásában jelent meg, címe a poszt címével egyező. Szerzője Michele Primi, aki a Rolling Stone magazin újságírójaként, és több zenei témájú életrajzkötet szerzőjeként meglehetősen közelről ismeri a zenészek és sztárok világát.

Az, hogy a rockzenészek és általában a zeneipar igazi sztárjai sokszor bizony nagyon korán eltávoznak, eléggé ismert tény. Ennek okai ugyan különbözőek, de a kötet alcíme, "titokzatos zenészhalálok" persze inkább azt mutatja, hogy a szerző tisztában van azzal, hogyan kell címet választani, ha fel akarjuk kelteni az olvasók figyelmét. A kötetben hatvanhárom fiatal, karrierjük kellős közepén elhunyt előadó életéről és haláláról ismerhetünk meg részleteket, de ezek közül alig néhány olyan van, ahol tisztázatlan az eset.

Aki valamelyest foglalkozott ezzel a témával, akárcsak néhány újságcikket, filmet látott, sejtheti, hogy az esetek nagyon nagy százalékában arról van szó, hogy ezek a zseniális előadók, művészek egyszerűen nem tudták feldolgozni a sikert. A lelküket mardosó kétségek, vagy épp az ott dúló vihar aztán általában elvezet a kábítószerek használatához, ahonnan csak igen ritkán van visszaút. Sok esetben ezt megfejeli az is, hogy túlhajtják magukat, képtelenek pihenni, leállni, lassítani. Ez egy öngerjesztő folyamat, és szinte minden esetben tragikus végkifejlethez vezet. A siker feldolgozása tényleges probléma. Néhányan azért nem képesek erre, mert túl hirtelen jött, mások esetleg azért, mert folyamatosan küzdöttek a belső kétségeikkel. Jómagam mindig is azt gondoltam, - és nem hiszem hogy egyedül állnék ezzel a véleményemmel - hogy velem, velünk aztán ez biztos nem fordulhatna elő. Hiszen mi lehetne elviselhetetlen abban, hogy valaki mindent megkaphat és megvalósíthat amit csak szeretne, miközben a világ a lábai előtt hever? 

A kötet végigolvasása talán választ ad erre a kérdésre. A bemutatott zenészekről elég sokat megtudhatunk, nem csak életük utolsó, tragikus szakaszáról, hanem az oda vezető útról is. Arról, hogy honnan indultak, milyen terhet, gondolatokat cipeltek magukkal. A kötetet végigolvasva arra a következtetésre is juthatunk, hogy a zsenialitás talán kötelező érvénnyel és megkerülhetetlen módon együtt kell járjon a lelki eredetű problémákkal és az önpusztító életmóddal. Azonban ez talán túl egyoldalú megközelítés. Az azonban bizonyos, hogy van némi hasonlóság a könyvben található esetek között, és - annak ellenére, hogy a negyvenes évektől napjainkig terjednek, eltérő kulturális és más szellemi környezetben - van egyfajta sorsszerűség bennük. 

Így együtt nézve ezek az esetek - amelyek közül sok elkerülhetetlennek tűnik, mások viszont váratlanok és meglepőek voltak - sajátos képet fest egy olyan világról, amelyben minden addig ég, míg ki nem alszik, és amelyikben nem szokás elhalványulni, ahogy azt Kurt Cobain írta búcsúlevelében, Neil Youngot idézve. Egy olyan világról, ahol ahhoz, hogy hős lehess, meg kell halnod, mielőtt megöregednél.

A kötet olvasása persze szomorúvá teszi az olvasót, ez vitathatatlan. Ugyanakkor közelebb kerülhet általa a kedvelt előadóihoz, megtudhat belőle sok olyan részletet, amely segíthet megérteni, feldolgozni egy-egy érthetetlennek és céltalannak tűnő tragédiát. És a szomorúságunk közepette nem árt végiggondolnunk azt is, hogy ezek a derékba tört életű művészek mennyi maradandó értékkel ajándékozták meg a rajongóikat és a világot. Végül is mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. Ez pedig, ezen előadók esetében még igen sokáig körünkben tarthatja őket.

A kötetet megtaláljátok a könyvesboltokban, vagy ide kattintva közvetlenül a kiadótól is meg lehet rendelni. Kedvezménnyel, persze...