Green Spirit, Úri Muri, 2015.02.15.

Némi kihagyás után - aminek leginkább az influenza volt az oka - újra koncertlátogatóba indultam. A vasárnap a hagyományos terminológia szerint nem kifejezetten kocsmázásra és koncerthallgatásra szolgáló nap. Ahogy a Kazinczy utcán baktattam az Úri Muri felé, ez szemmel látható volt, több, máskor nagyon is élő zenés táncos szórakozóhely borult teljes sötétségbe a lelakatolt bejárati redőnyök mögött. 

De azért akadt nyitva tartó hely is, mint például a koncert helyszínéül szolgáló Úri Muri nevű 'kávéház és mulató' a Wesselényi utca 19-es szám alatt. Itt korábban még nem jártam, de most örömmel jelenthetem, hogy újabb olyan helyet találtam, ami bár roppant mókás, zegzugos és hangulatos, de számomra teljesen érthetetlen, hogy hogyan sikerült engedélyeztetni. Szűk, zegzugos terek, keskeny lépcsők, dobogók, eldugott asztalok. Tényleg hangulatos, és tetszik is, ráadásul, ha olyan a helyzet, jól el lehet bújni a kíváncsi tekintetek elől. A tulajdonképpeni koncerthelység egy szépséges boltíves pince, ami ugyan alig nagyobb, mint az én itthoni pincém, viszont sokkal kevesebb denevér és pók tanyázik benne. 

A koncert ingyenes volt. Az ilyen rendezvények általában arról szólnak, hogy a zenekar behoz a helyre egy csomó népet, akik aztán bőszen fogyasztanak. Ez valamennyire itt is működött, bár a közönség - legalábbis a zenekarra tényleg kíváncsi része - nemigen volt 30-35 főnél népesebb, viszont folyamatosan fogytak a sörök. Vasárnap este lévén, koncert nélkül aligha telt volna meg a hely, így ez akár jó üzleti modellnek is tekinthető, abba persze jobb nem belegondolni, mekkora fellépti díjat kaphat ilyenkor a zenekar. Ha kap egyáltalán...

Na, de most már essen szó a koncertről is.

Szóval a Green Spirit amolyan tradicionális ír népzenét játszik, méghozzá akusztikusan. És jól, de ne szaladjunk előre. A csapat több tagja ismerős lehet a The Scarlet vagy épp a The O'Neills zenekarokból. Volt is némi 'írmaffia' érzésem, az ismerős arcokat felfedezvén. Valójában nincs itt semmi összeesküvés, inkább arról van szó, hogy egyrészt igazán jó, a stílust és a dalokat jól ismerő 'írzenész' nem terem minden bokorban, másrészt a már összeszokott zenészek szeretnek együtt zenélni. Igaz, ez okozhatna néha egyeztetési problémákat, de sajnos az egész itthoni koncertvilág eléggé visszafogottan dübörög ahhoz, hogy ne legyen túl sok ütközés.

A Green Spirit jelenlegi felállásában a szebbik nem (ez abszolút szó szerint értendő!) a meghatározó, Seres Júlia, Mészáros Dominika és Polonkai Éva rengeteget hozzátesz a produkció sikeréhez, nemcsak zenében, de látványban is. Természetesen a frontember, a gitáros-énekes Szép Domán, valamint a csellón játszó Kaposvári Tamás biztosította alapok is meghatározóak. Viszont én, mint amolyan férfiember-fajta, azért inkább a három hölgyet figyeltem.  

Maga a koncert kicsit házibuli jellegű volt. Ezt az érzést erősítette, hogy a közönség, ahogy láttam jobbára ismerősökből, barátokból állt. Az első néhány dal talán inkább bemelegítés volt, bár az ismerős közönség ezeket is kitörő örömmel fogadta. A koncert második felében aztán már egész kellemes hangulatot sikerült varázsolni, Miután itt nem volt külön épített színpad, a zenészek a közönség térfelére is ki-ki látogattak néha. Így a koncert még a szokásos klubkoncertekhez képest is közvetlen volt, én ráadásul nagyon szeretem közelről figyelni hogyan is játszanak a zenészek a hangszereiken, itt erre tényleg volt lehetőség. A játszott dalok között sok ismert dallam is felhangzott, de azért volt jó néhány, amit én még nem hallottam. A hangszeres tudással természetesen nem volt gond, az akusztikus hangzást és hangszereket pedig egyre inkább kedvelem.

Az biztos jót tett volna a hangulatnak, ha van még vagy 40-50 néző, és az sem ártott volna, ha kicsit kevésbé puritán a koncert körítése, igazából ez a kórház-fehér pincefal nem biztosított túl sok hangulati elemet, és a világítás sem tett hozzá semmit a színpadképhez. Ez egyébként azt eredményezte, hogy tényleg a zenekarnak kellett 'megcsinálnia' a koncert hangulatát. És ez sikerült is nekik. Ettől függetlenül mindenképp jó lenne megnézni a csapatot egy kicsit kevésbé puritán fellépésen is majd. A zenészek láthatóan élvezték a fellépést, és a közönség is lelkes volt. Hasonlóan az előző ír zenei koncertélményemhez, itt is külön varázsa volt annak, hogy olyan dalokat hallhattam élőben, amit amúgy már mindenféle filmekben, vagy épp ír témájú táncos produkciókban sokszor hallottam.  

Na tessék. Megint oda keveredtünk, hogy az élő zene varázsa...

Hiába, csak ide lehet kilyukadni. Ezek az élő fellépések egészen más élményt jelentenek, mint bármilyen felvétel meghallgatása. És úgy tűnik, ezzel sokan nincsenek tisztában még mindig. Van hová fejleszteni a koncertlátogatási kedvet. Itt volt ez a koncert. Belépő nélkül, egy olyan helyen, ahol akár 400 Ft alatt is hozzá lehet jutni egy korsó sörhöz. Ami azt jelenti, hogy akár 1000-1500 Ft összegből egész kellemesen el lehet tölteni egy estét, úgy, hogy közben valóban jó zenészek igazi élő zenét játszanak. Egyszerűen nem tudom, mi lehet ennél költséghatékonyabb és jobb szórakozás egy hideg téli estén. Igazából otthon maradni is többe kerül, ráadásul jóval unalmasabb. Ugyanakkor persze az is igaz, hogy én is azért mentem egyedül erre a koncertre, mert két - egymásról nem is tudó - barátom az utolsó pillanatban mondta vissza, merthogy este van, meg hideg, meg különben is, inkább otthon maradnak. 

Szóval ez a koncertlátogatásra bíztató blogosdi egyelőre még a saját baráti körömben sem túl hatásos. Pedig ha tudnák, mit hagynak ki...

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!