Pegazusok nem léteznek és Zanzinger, Gozsdu Manó klub, 2015.04.16

Bizony, megvolt 2015 első nyári koncertje. A nyári jelző persze az időjárásra vonatkozik, igazi kánikulai délután és este volt a mai, és bár a koncert a GMK klimatizált, tehát kellően hűvös koncerthelyiségében zajlott, azért a hamar jött jó idő mindenkire hatással volt.

A Gozsdu udvar és környéke hirtelen kicsomagolódott. Nyitva várt a Mika Tivadar kerthelyisége, a Spílerek és a DiVino levetette a télen használt műanyagfalakat, és általában is, minden vendéglátóhelyen a nyári menetrend érvényesült, aki tudott, az az utcára, kertbe, szabadtéren foglalt helyet, az üzletek belső helységei kevésbé voltak népszerűek. A ruházat is meglehetősen nyárias lett, szinte mindenki pólóban jött-ment, és a lányok is kellemesen lenge ruházatot öltöttek. Különösen ahhoz képest volt érdekes a dolog, hogy szerintem 10 napja még igencsak vacogva, az újra elővett télikabátban kutyagoltam ugyanezen a környéken.

No, de essen szó a koncertekről is. Szóval a Pegazusokról már sokat hallottam, de eddig a személyes találkozás/tapasztalás kimaradt. Most végre megtörtént, de előtte még volt egy előzenekar, pontosabban előzenész. Merthogy a Zanzinger igazából Micsoda Dániel egyszemélyes gitáros-énekes produkciója. A stílus mondjuk folk, a dalok angol nyelven szólnak. És nem rosszak, bár azért a beállás alatt még nem ez volt a véleményem. Aztán a koncert előtt, még a kapunyitást megelőzően jó ideig csak gitározott/bemelegített Dániel a színpadon, és ez már sokkal jobban bejött. Végül a koncerten, egymás után hallgatva már kellemesebben szóltak a dalok is, és bár a közönség ekkor még igen kis számú volt, és ők is a Pegazusok miatt érkezhettek, azért a legtöbb dalt már megtapsolták. Ennél sokkal többet most nem is írnék a produkcióról meg kell hallgatni, aztán vagy bejön, vagy nem. Dániellel készült egy hosszabb lélegzetű riport még tavaly a phenomenon.hu-n, érdemes esetleg átfutni. Részemről a koncert után egymásra néztünk egy klubbéli ismerősömmel, aki csak annyit mondott: „erre nehéz mit mondani”... Ami szerintem azt jelenti, hogy a dalok meg az előadás ugyan hozta a 'műfaji sztenderdeket', de az bizonyos, hogy ez az egy szál gitáros előadásmód rettentő nehéz kenyér, és véleményem szerint nagyon karizmatikus kell legyen az az előadó, aki így akar sikert elérni.

Egyedül a színpadon

A koncerten másodikként következtek a nem létező Pegazusok. Egész komoly közönség jött össze a fellépésükre, amolyan 'szellős telt ház' -féle nézőtér előtt játszottak. Az bizonyos, hogy a közönség rajongókból állt. A dalokat annyira nem ismertem korábban, de miután végighallgattam a zenekar beállását is, néhány dal már nagyon a fülemben volt, mire a koncerten sorra került. Merthogy ez a beállás bizony nem amolyan szokásos villámgyors módon történt. Eleve nem a ház saját hangtechnikusa dolgozott az este az együttessel, de a művelet nem ezért húzódott hosszan...

Itt még csak a három fiú próbál

A Pegazusok négy tagból álló zenekar. Van ugye gitáros, basszeros és dobos, és van az énekesnő. A beállásnál nekem úgy tűnt, hogy a gitárok meg a dob igen kellemes, rockos zenét játszanak, hangosan persze, de hát erről már beszéltünk, sok dobos egyszerűen nem képes halkan játszani, és rendszerint a gitárerősítők hangzásának is jót tesz a nagyobb kivezérlés. Igen ám, de esetünkben ehhez kellett volna hozzá igazítani az énekesnő, Ács Eszter, mondjuk úgy finom, lírai (magyarán szólva borzasztó halk) hangját. Ez persze, mint már említettük, minden hangtechnikus rémálma. Itt sem ment egyszerűen a dolog, ami igazából engem azért lepett meg, mert messze nem egy kezdő csapatról beszélünk, és ahogy nézem, a csapat felépítése, összeállítása magában hordozza ezt a problémát, kizárt, hogy ilyen még ne fordult volna elő velük, igazán összecsiszolódhattak volna annyira, hogy ezt kezelni tudják. Azért egyszer csak véget ért a beállás, de biztos, hogy ráment vagy egy óra.

Itt viszont már teljes a létszám, és ez a közönségre is igaz.

Így aztán, - az ember gyarló, ugyebár – a koncerten eleve vártam ugyanezeket a hibákat. Az első néhány szám alatt el is könyveltem magamban, hogy bizony, nem javult a helyzet. Hanem aztán, úgy az ötödik szám környékén azon kaptam magam, hogy mintha összeállt volna a hangzás. Hogy aztán tényleg összeállt-e, vagy egyszerűen más dalok más énekmódot követeltek meg, azt nem tudom. Mindenesetre a közönség vevő volt az előadásra, és én, mint messze nem törzsrajongó sem éreztem azonnali menekülési ingert. Itthon aztán megolvastam egy pár korábbi kritikát a zenekarról, és mindegyik a líraiságot, finomságot, őszinteséget emeli ki. Meg a szövegeket... Az biztos, hogy a rajongókból álló közönségnem tetszett az este. Hallgassatok meg néhány dalt a csapattól, aztán döntsetek.

Szóval, ez volt az első nyári koncertélményem az idén. A hétvégén állítólag visszalépünk egyet, megint tavasz lesz egy darabig, az igazi nyár még odébb van. Mindenesetre évszaktól független posztokkal jövünk hamarost, főképp a klubok háttérembereiről szólókkal, ugyanis ma például egy darab ideig figyeltem, mit és hogyan csinál egy pultos. És meg kell mondjam, meglehetősen sok mindent, szervezetten, gyorsan és jókedvűen, mosolyogva. Ráadásul az említett pultos, András szabadidejében igazán elsőrangú sajttortát is készít, mint kiderült. A hozzá hasonló, a klubok működését biztosító emberekről sok érdekeset lehet írni, terveink szerint több ilyen írás is jön.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall! 

Friss infó! A koncertről Isti is megírta a szakavatott véleményét itt a blogon, olvassátok el azt is.