Varázslat – Tiszavirág Fesztivál – EDI
NAGY EDI Project, Tiszavirág Fesztivál, Szolnok, 2015.06.20
EDI-ről írtunk már itt a blogon, nem is régen és nem is csak egyszer. Rákattantunk, ez nemigen titkolható, és persze a korábbi posztok után nyilván egy darabig nem is kellene szóba hoznunk, de tegnap varázslatot láttam, és ezt muszáj elmesélnem, legalább röviden. (Különben is, minek van blogja az embernek, ha nem írhat meg bármit, ugyebár).
És az is érdekes, amikor odaérkezve a fesztiválra, egy rövid kis délutáni csöndes-akusztikus koncert után a Tisza part lépcsőin ülve próbálják kialakítani az együttes által használt tempóváltozások és mondjuk a kiállások jelzéseit, amit az előadás közben tudnak használni egymás segítésére. Ez is egyszerre mutatja az odafigyelést, de van benne valami bájosan amatőr jelleg is.
De az igazi mágia abban van, hogy ezután az éjfél körül kezdődő, már igen hűvös időben zajló koncerten azt látom, hogy a random fesztiválközönség már a beállás után sem akarja leengedni az általa még sosem hallott csapatot a színpadról, és amikor végre elindul a sound, akkor már az első számok után spontán szerelmi vallomásokat hallok mögöttem a tömegből (mármint nem én kaptam őket, hanem Edi felé irányultak), meg olyanokat, hogy: "öcsém! ezt egész éjjel el tudnám hallgatni!"
No meg abban, hogy egy sosem hallott zenekart a közönség gyakorlatilag addig tapsol újra és újra vissza, amíg csak lehetősége van, és még akkor is nehezen engedi el az együttest, amikor a ráadás után lejátszott ráadások ráadásai is elhangzottak már.
A most hétvégi Tiszavirág Fesztiválon bizony ezt tapasztalhattuk. EDI új együttesének - rögtön több új dallal - gyakorlatilag ez volt a bemutatkozó koncertje. (De a projekt új voltát tekintve nem lenne túlzás a nyilvános főpróba elnevezés sem...) És az eredmény, a közönség elvarázsolása olyan szinten működött, ami nemhogy egy gyakorlatilag új, de sok befutott zenekarnál sem tapasztalható. Pedig ez még csak egy kiforratlan, itt-ott bizony kicsit akadozó projekt. (Én persze továbbra is azt mondom, hogy ez egyébként egyáltalán nem baj, és nem árt ennek a műfajnak, sőt. De az együttesben profik vannak, úgyhogy ezt a véleményem nem osszák.) Szóval, az apróbb gyerekbetegségek ellenére mégis megtorpanásra készteti az agyonszoláriumozott flegma és biggyesztő plázacicát, aki két dallal később már mosolyogva videózik a telefonjával, a színpad elé vonz dreadlock-os rasztát épp úgy, mint a kigyúrt helyi menőket. Fiatalt és középkorút is képes táncra bírni, és a legvisszafogottabbakat is tapsra és vissza-vissza kiáltásokra ingerli. És vérmérséklettől függetlenül egyformán örül mindenki a lassabb vagy épp a tempósabb daloknak is. Gyakorlatilag minden elhangzó dal után érezni lehetett a közönség a feletti csodálkozását, hogy mire is bukkant itt a fesztiválon, és a türelmetlenséget is, hogy mikor kezdődik már a következő dal... A már begyakorolt repertoár rövidsége miatt, a koncert vége felé már tanakodni kellett a csapat tagjainak azon, hogy melyik is legyen a következő játszott dal. A közönség tényleg alig tudott kivárni egy-egy ilyen pici szünetet... Döbbenet, na.
Mindegy mit szeretnek amúgy, mindegy mit hallgatnak otthon vagy a kocsiban. És az sem baj, hogy reggel még azt sem tudták kicsoda Edi. Ezen a koncerten semmi nem számított, csak hallhassák énekelni, minél tovább. Varázslat volt bizony ez a javából!
Vajon hol lehet a határ, ha a produkció tényleg beérik? Kíváncsi lettem, és azt gondolom nem csak én...
Az új dalok még nem, illetve csak kis számban elérhetőek a neten. Amíg minden összeérik, érdemes a Nagy Edi, és a korábbi Edi és Kolos, néven is keresgélni a youtube-on meg a soundcloud-on. A koncertről pedig több kép fog felkerülni a Klubkoncert facebook oldalára is.
