Egy induló zenekarnak sok nehézséggel kell szembenéznie. Ezek egyike, különösen lármásabb műfajok esetén a 'hol próbáljunk?' kérdése. Persze, aki már látott zenével foglalkozó amerikai filmet, vagy olvasott akár csak egy rockzenei témájú könyvet, az tudja, hogy egy valamire való csapat garázsban próbál. Akár menő rockbandát, akár meghatározó szoftvercéget akarunk létrehozni, mindenképp őrült jól fog mutatni a később rólunk megjelenő anyagokban, hogy bizony egy garázsból indultunk. De ha épp nincs garázsunk, netán télen mégsem nélkülöznénk a fűtést, esetleg szeretnénk a hangszereinket meg a motyónkat állandóan és biztonságosan a próbahelyen tárolni, legfőképp pedig szeretnénk kicsit otthonosabban berendezett helységben próbálni, talán mégsem a garázs a legjobb megoldás.

Ilyenkor érdemes egy valódi próbahelyet keresni. Ez elvileg nem jelenthet gondot, hiszen bérelhető helyiségekkel, lakásokkal tele vannak a hirdetési oldalak. Azonban aki már próbálta, az tudja, hogy egy átlagos pop- vagy rockbanda milyen hangos is tud lenni próba közben. Ezt egy nem erre készült, hangszigeteléssel nem bíró lakás esetében csak nagyon rövid ideig fogják eltűrni a szomszédok. Egy igazi próbahely bizony elég sok speciális tulajdonsággal kell, hogy bírjon. Jómagam egy interjú kapcsán bukkantam a Blokk intézményére, amely a Városligetnél, a Dürer Kert fölött/mellett, egy szocreál orvosi rendelőre hajazó épületben található. Nagyon megtetszett az egész 'intézmény', ezért megkerestem a hely üzemeltetőjét, Molnár Zsuzskát, hogy meséljen néhány mondatot erről az egészről.

A Blokk épülete belül úgy néz ki, mintha kereszteztek volna egy orvosi rendelőt egy romkocsmával. Az ajtók egymás mellett sorakoznak a folyosókon, de mindegyiken vastag hangszigetelés látható, és a falakon is jóval több graffitit látunk, mint a kerületi sztk-ban. Az ajtókon számok, nevek, plakátok, és ha jó időben jövünk, szinte mind mögött zenekarok gyakorolnak. Persze a Blokk nem csak magukról a helyiségekről szól, az intézmény egy másik fontos területen is hatalmas segítséget jelenthet. Ez pedig a kapcsolatépítés. Egy induló, kívülről a zene világába csöppenő együttesnek rengeteg különböző kapcsolatra lehet szüksége. A Blokkban a nagyszámú zenészen kívül találkozhatunk stúdiósokkal, hangtechnikusokkal, videósokkal, fotósokkal de akár olyanokkal is akik a rendezvények, koncertek szervezésében tudnak segíteni.

Mint Zsuzska elmondta, fontos, hogy a Blokk csak keretet biztosít mindehhez, a konkrét kapcsolatok, ismeretségek kialakítása a bérlők dolga. De a valóban romkocsma hangulatú közös helységek, a fotelekkel, kanapékkal berendezett társalgók tökéletes teret adnak a kapcsolatok gyors kialakításához.

A hely egyfajta inkubátorház jelleggel is bír, de nem szervezett keretek között, inkább az önsegítésre, illetve a bérlők egymást segítő tevékenységére biztat. Ugyanakkor vannak közös programok, például filmvetítések, Blokk-estek koncertekkel, amelyek az ismerkedés, a találkozás lehetőségét adják.

A Blokkban nem csak próbatermek találhatók, hanem stúdiók is, amelyeket épp úgy bérelnek a használóik, mint a zenekarok a próbatermeket. Itt sincs külső szervezés, de nyilván mondanom sem kell, milyen előnnyel járhat, ha a szokásos próbatermünktől hat ajtónyira egy stúdió található, és az azt üzemeltető/használó hangmérnökkel rendszeresen egy asztalnál dohányzunk a társalgóban...

Szóval ez tényleg egy jó alap lehet. Számomra persze adta magát a dolog, hogy egy ilyen alkotó közösség (hiszen 80 körüli helyiségről, s kb. kétszer ennyi bérlőről beszélünk) olyan szellemi, zenei bázist jelent, ami simán megtöltene egy kisebb fesztivált is, és persze akár folyamatosan csinálhatnának saját rendezvényeket is.

Azonban a Blokk filozófiája épp arról szól, hogy ez egy zártabb alkotóközösség, külső programokat nemigen szerveznek. Korábban a Magyar Dal Napja kapcsán kinyitották a kapukat, be lehetett ülni a próbatermekbe, ahol a zenekarok koncerteket adtak, saját alkotóterükben, „otthonukban” lehetett találkozni velük, ott, ahol az általuk előadott dalok születtek. A Blokk a Rottenbiller u. 33-ból indult, s a jelenleg is működő R33 Egyesület és a Blokk között mára már többek között ez az egyik különbség. Az R33 részben szórakozóhelyként üzemel koncertekkel, rendezvényekkel, a Blokk viszont kizárólag az alkotómunkának teret adó intézmény. (Nyilván nem véletlen, hogy míg az R33-ra keresve szinte végtelen számú találatot dob ki a kereső, elsősorban az ott fellelhető programok kapcsán, a Blokk esetében csupán egy Facebook-oldal mutatja az aktuális információkat.)

A hely fontossága és előnye ebben a zártabb rendszerben is nyilvánvaló. Nemcsak szakmai kapcsolatok, de barátságok is naponta alakulnak, ráadásul a különálló bérlők együtteséből egy olyan szakmai, képességbeli bázis áll össze, ami sokirányú segítséget adhat a résztvevők számára, akár szakmai, akár teljesen más, civil területeken is. Ha a próba közben épp gyorsan kéne egy kölcsönhangszer, mikrofon, gitárhúr, ez épp úgy elkérhető a szomszédoktól, mint ahogy arra is találhatunk házon belül segítséget, ha mondjuk az általunk bérelt próbateremben szeretnénk építeni egy galériát.

De nyilván számtalan közös projektre, új közös zenélésekre, adott esetben egy csapat hiányzó tagjainak pótlására is módot ad ez a koncentrált próbahely.

Ezt persze érzik a bérlők is, tele is vannak a termek, igazából kiadó helység nem is igen lelhető. Ha nagy ritkán üresedés van, a helység többnyire házon belül elkel egy pillanat alatt. Új jelentkezők viszont vannak szép számmal, számukra esetleg az lehet megoldás, ha betársulnak egy meglévő bérlő mellé. Ilyenkor nyilván megoszlanak a költségek, cserében viszont némi kompromisszumkészségre szükség lehet, hiszen több csapat felszerelése, hangszerei is ott lesznek, és persze a próbák idejét is egyeztetni kell. (Ugyanakkor ez előnyöket is magával hozhat, hiszen ha összebarátkozik a két csapat, akár használhatják is egymás felszerelését, ami jöhet jól.) Így bekerülhetnek a hely vérkeringésébe, részei lehetnek ennek a közösségnek.

Érdekes és gondolatébresztő maga a kezdeményezés, és a hely működése. A Blokk bár piaci alapon működik, de messze nem tekinthető profitorientáltnak, sőt. A fenntartás a bérleti díjakból történik, pályázati pénzeket, támogatásokat nem vesznek igénybe. Ahogy láttam, ismerik a bérlőiket, és fontosak is a személyes kapcsolatok, ha valakinek problémája van, - nem is feltétlenül csak szakmai - akkor megpróbálnak segíteni.

Ennyi amit megtudtam erről a projektről. Igazából az egész egy rácsodálkozás a részemről, hogy „Jé, így is lehet?” Ha körbenézünk, úgy általában mindenki panaszkodik, hogy nem mennek a dolgok, meg nehéz a helyzet (mikor volt könnyű?). A Blokk meg csak teszi a dolgát, segít és közben mégis talpon tud maradni.

Erre szokták azt mondani, hogy példaadó. Lehet, hogy volna mit ellesni tőlük...

Ui.: Ehhez a poszthoz készült volna egy rakás kép a helyről, mert jó lett volna a hangulat átadásához. Azonban amikor egy reggeli időpontban - bevallom, hivatalos egyeztetés nélkül - visszamentem, hogy fotózzak párat, fennakadtam az őrségen. Akik ugyan bőszen telefonálgattak mindenfelé, de elég reménytelennek tűnt a dolog, a poszthoz segítséget nyújtó Molnár Zsuzskát pedig épp nem sikerült elérnünk. Ezek után eljöttem. Utóbb kiderült, hogy ekkor már úton volt a segítség, de ezt ott nem jelezték, vissza meg nem mentem. Az mindenesetre bizonyos, hogy ha biztonságos próbahelyet keres valaki, akkor azt itt megtalálja. Ugyanakkor az is igaz, hogy a posztban olvasható 'zárt alkotóközösség' fogalma is kicsit más értelmet nyer innen (a kapun kívülről) nézve...