Minimyst és Kozma Orsi, Várkert bazár, 2015.08.26

Egyszer mindennek eljön az ideje. Tegnap este egy koncerten jártam, méghozzá a Várkert bazárban, amiről – mint koncerthelyszínről – hallottam már sokat, de látni még nem láttam. Valóban kellemes helyszín, de erre még visszatérek. Szóval, Minimyst már megint. Merthogy róluk bizony írtam már többször is. Ez a csapat meglehetősen fiatal még, én pedig szinte minden koncertjükön ott voltam. És érdekes látni, hogy hogyan alakulnak és fejlődnek. A tegnapi produkció után gyakorlatilag azt éreztem, hogy az a csapat bizony felnőtt az eltelt idő alatt.

A tegnapi koncert egy akusztikus előadás volt, gyakorlatilag az itt a blogon már szintén megírt MR Akusztik felvétel színpadi változata. Így aztán széken ülve, a dalok között hosszabb-rövidebb átkötő monológokkal előadott koncertet láthattunk. Ráadásul az alapcsapat és a szokásos hangszerek mellett plusz elemek is színesítették az előadást. Például Papp Gergő mindenféle fura eszközzel (djembe, shaker, csörgők...) szállt bele a hangzásba. Érdekes volt, tényleg. Volt mellette egy bőrönd, ami úgy nézett ki mint a kockásfülü nyúlé a padláson. És kábé olyan összevisszaságban volt benne egy ránézésre komplett karácsonyi lakásdekorációt idéző tarka bigyókból álló kavalkád. (Legalábbis nekem a saját karácsonyfadíszes dobozaim jutottak eszembe.) Amelyekről aztán sorban kiderült, hogy bizony mind mindenféle hangcsináló shakerek, csörgők és egyebek. De néhány számban szerepet kapott egy elektroakusztikus (!) ukulele is, ami Szabó Bálint kezében igazán lenyűgöző hangú hangszernek bizonyult. (Ráadásul csak 4 húrja van, szemben a gitár hat húrjával, szóval egy ilyet muszáj lesz szereznem.)

A Minimyst esetében megszokhattuk, hogy bár van az együttesnek hölgy tagja is a varázslatos hangú Vanyuscsák Bernadett személyében, az ikonikus duettek előadására szívesen kér fel vendég előadókat. Ez persze korábbra vezethető vissza, hiszen a csapat Mészáros István saját produkciójából született, előbb voltak dalok, mint komplett együttes, így aztán az eseti közreműködőknek itt hagyománya van. Jelen esetben ez a vendég Kozma Orsi volt. Őt ismerhetjük sok, valóban sikeres produkcióból. A Jazz+Az és a Cotton Club Singers után igen komoly szólókarrierbe is kezdett, Kozma Orsi Quartet néven találkozhatunk vele. A tegnapi koncerten a Minimyst Birdhouse és a Hard Water című dalaiban hallhattuk. Azonban volt egy önálló blokkja is a koncerten, ahol saját dalait adta elő, méghozzá Fenyvesi Márton gitárkíséretével. Ez érdekes produkció volt, különösen élőben, közelről figyelve. Orsi hangja persze nagyon rendben van. Márton pedig egészen érdekes produkciót nyújtott. Azt már korábbi posztokban is írtam párszor, hogy néha számomra meglepő módon teljes hangzást képes biztosítani egy szál gitár, különösen némi elektronikus segítséggel. Hát tegnap Márton 'kimaxolta' ezt a dolgot. Volt előtte a földön szemre vagy másfél tucat effektpedál és kapcsoló. Ezeken néha egészen bravúros módon ugrált és bizony többször éreztem úgy, hogy nem marad lába amin álljon, és mindjárt felborul. De ez a kaotikusnak tűnő, valójában jól működő ugrabugra valóban komplex zenekari hangzást biztosított. Érdekes volt, valóban. A dalok kellemesek voltak, Orsi el is mesélte az elején, hogy direkt olyan dalokkal akart jönni, amelyek illenek a koncert stílusához. Kozma Orsi hangja magával ragadó, meg is kell hallgassam hamarost saját közegében, jazzt énekelve. Érdekes, hiszen végül is egy pici törékeny lány (illetve már asszony és anya, két helyes gyermekkel) mégis simán megtöltötte zenével a nem kis méretű színpadot.

Orsi blokkja után újra a Minimyst következett. És tényleg azt éreztem a dalok alatt, hogy ez egy kiforrott, profi zenekarrá vált. Persze a zenészek mindig is azok voltak a csapatban, és kívülről nézve nem is volt soha gond az összképpel meg a produkcióval. De én általában láttam a beállásokat is, és azért ott lemérhető, - legalábbis számomra úgy tűnt - hogy sokat fejlődött a zenekar, sokkal jobban együtt és egyben vannak, mint mondjuk akárcsak néhány hónappal ezelőtt.

A második részben egy szám erejéig végre előre jött Betti (Vanyuscsák Bernadett) is. Ő a csapatban sokszor szorul a klasszikus vokalista szerepkörébe, mert a duetteket vendégművészek éneklik. Pedig a hangja nagyon is illik ezekhez a zenékhez, még a háttérből is meghatározó és fontos. A Minimyst persze mindig is fiúcsapatnak tűnt számomra, nyilván nem véletlen, hogy a hivatalos fényképeiken csak a banda férfi tagjai szerepelnek. Persze a női rajongók számára alighanem ez a kívánatos. (Ez különben onnan jött, hogy a minap olvastam egy régi cikket a Sugarloaf csapatáról, ahol a korai évekről szólván elmondták, hogy bizony a fiatal lányok célcsoportja jobban fogadja a tisztán fiúkból álló bandát.) De vissza a koncerthez. Egy Zselenszky Tamás dal feldolgozását énekelték együtt, amely direkt az említett MR Akusztik felvételhez készült, és nekem bizony nagyon bejött. Ez az egész koncertre igaz amúgy, a helyszín, az időjárás, a hangosítás mind nagyon rendben volt. És a Minimyst dalok ráadásul tényleg illettek ebbe a környezetbe, ez az akusztikus-beszélgetős előadásmód pedig továbbra is a kedvencem. De a legfőbb tanulsága vagy inkább konklúziója tényleg az volt az estének, hogy a Minimyst amolyan igazi zenekarrá vált. Most már előttük a világ, és ahogy hallom folyamatosan készülnek az új szerzemények is.

Szóval én bizony ott leszek a következő koncertjeiken is, lesz is a kezdődő őszi klubkoncert szezonban jó néhány, a GMK-tól az A38 hajóig sokfelé hallhatjuk-láthatjuk őket. Érdemes követni a facebook oldalukat és figyelni az eseményeket.

És akkor még pár szó gyorsan a Várkert bazárról. Mint látható, ez valóban nagyon mutatós koncerthelyszín, a panoráma a nézőtér felsőbb soraiból egészen elképesztő. Igazából talán már túl sok is, hiszen innen nézve a zenekar már elég pici, a panoráma meg betölti az egész látóterünk. Szóval akár a figyelmünk is elvonhatja a zenekari árokban történtekről. De amolyan élőzenés városnézésnek mindenképp fantasztikus.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!