Minimyst - MR Akusztik felvétel, Magyar Rádió, 2015.07.02

A rádió a legtöbbünknek még ma is különleges és kicsit misztikus helynek számít, így amikor szólt a Minimyst, hogy esetleg elmehetnék megnézni és meghallgatni egy MR Akusztik felvételt, rögtön igent mondtam. Úgy gondoltam, hogy a Minimyst zenéjének egy ilyen jellegű akusztikus, széken ülős előadásmód kifejezetten jól is állhat. Igazam is lett, de menjünk sorban.

Rádiós felvételen még nem jártam. (Bár maga a miliő ismerős volt, egy korábbi életemben dolgoztam a királyi televízióban, még a Szabadság téren, a faburkolatok, a folyosók meg a stúdió belső kialakítása, stílusa nagyon ismerős hatást keltett, szinte visszaköszönt.) Arra számítottam, hogy egy alapvetően a jó minőségű hangfelvétel céljából rendezett koncerten azért a technikai személyzet, vagy legalábbis valami rendező lesz az úr, és mi, vagyis a közönség vélhetően nem játszunk túl nagy szerepet, nem nekünk szólnak majd a dalok.

Ehhez képest a koncert gyakorlatilag alig különbözött egy hagyományos akusztikus koncerttől, ahol épp ül a zenekar és a közönség is. Az elején, amikor elfoglaltuk a helyeinket, volt egy 'tapspróba' ahol belőtték a közönség reakcióit rögzítő mikrofonok jelét, megkértek, hogy kapcsoljuk ki a telefonjainkat, de egyéb speciális körülmény nem volt. Amikor beültünk a stúdióba, a zenészek még nem voltak bent, egyszerre jelentek meg, ez is a hagyományos koncertekre emlékeztetett. A dalokat az együttes frontembere, az énekes-gitáros Mészárosch István konferálta be. 

Persze a dalok széken ülve, akusztikus gitárokkal történő előadása mellett is volt néhány eltérés egy átlagos koncerthez képest. Ezek legfontosabbika adta a cím apropóját is. A koncert elején felhívták a figyelmünk, hogy itt bizony előfordulhat, hogy egy-egy dallal újra kell indulni, esetleg akár teljesen újra is kell rögzíteni. Ennek ellenére a koncert első néhány száma simán, mindenféle fennakadás nélkül lement. Ezután viszont már sokasodtak az újraindulások, amikor egy-egy gitárpengetés nem sikerült száz százalékosra, ha egy-egy ütemmel, belépéssel lekésett valaki, vagy épp nem volt tökéletes a tempó (ez egyébként néhány dal esetén eltért az albumon megszokottól), rögtön felemelkedett az adott zenész keze, jelezve, hogy induljunk újra. Számomra azonban úgy tűnt, hogy ezek nagyon apró hibák voltak csak, csupa olyasmi, amit egy átlagos koncerten simán kezelnek a fiuk, egy-két ütem az adott hangszernél kimarad, a többi zenész játszik tovább, a kérdéses hangszer meg folytatja szinte rögtön. A közönség/hallgatóság nagy része ilyenkor észre sem veszi, hogy bármi malőr vagy fennakadás történt. Itt viszont tényleg a tökéletességre törekvés volt a legfőbb vezérlő elv. Persze, miután most felvétel készült, ez némiképp érthető, de amit mondjuk István (Minimyst) mondott a koncert után a 'bénázásairól', az abszolút nem volt jogos. Az biztos, hogy izgultak a fiúk a felvétel előtt, és láthatóan megkönnyebbültek voltak a végén:

De maga a koncert nagyon is jól sikerült, ráadásul ezek a dalok tényleg ide valók, még jobban és sokkal emberközelibben szóltak, mint egy koncertszínpadon. Az még pluszban bensőségessé tette az estét, hogy a közönség talán 25 főből állhatott, és a koncerten végig az lehetett az érzésünk, mintha tényleg csak nekünk játszottak volna. István rövid kis 'felkonfjai' is nekünk, hozzánk szóltak, igazából abszolút el lehetett felejteni, hogy itt most egy nagyközönségnek készülő felvételt látunk/hallunk. Ez az akusztikus felállás amúgy tényleg nagyon fekszik ennek a zenekarnak és ezeknek a daloknak. Nyilván lehet sok szempont egy fellépés vagy turné szervezésekor, de a helyükben én biztos próbálnék minél több hasonló fellépést szervezni, egyszerűen ez a zene mintha erre lenne kitalálva. Egy színházteremben ülve, igazán jó minőségben hallgatva, ahol, ha becsukjuk a szemünk, szinte feloldódhatunk a dalok világában... lehet, hogy ennek a csapatnak inkább ez az útja, mint a fesztiválok ugrálós-tombolós színpadjai.

A tegnapi este ráadásul abban is különleges volt, hogy a Minimyst dalaiban korábban közreműködő vendégek is részt vettek a felvételen, mind Jónás Vera, mind Manoya eljött, előbbi a Hard Water, utóbbi a Birdhouse dalnál ült be a mikrofonok mögé. Tényleg varázslatos hangulatú este volt. Azt nem tudom, hogy a felvétel mikor lesz hallható, de azt gondolom, érdemes lesz letölteni valahogy, mert most épp kevés jobb zenét tudnék elképzelni egy nyári, teraszon ülős, naplementét nézős, nyugis este aláfestésére. Ezt otthon ki is fogom próbálni, ahogy mód lesz rá.

Aki élőben szeretné látni a csapatot, az hétvégén a Belvárosi Fesztivál keretében megteheti, szombaton 17.30-kor a nagyszínpadon lépnek fel. Az a koncert biztos nem lesz olyan bensőséges hangulatú, mint ez az este volt, ugyanakkor a nyári szabadtéri programoknak is megvan a maguk varázsa, és, mint írtam már itt a blogon korábban, ezek a dalok jól szólnak ott is. Szombatig már csak párat kell aludni, addig hallgassuk meg mondjuk a Birdhouse-t, Manoyával: