Tücskök és lóherék
Colleen, Maszkura és a Tücsökraj, Firkin, Akvárium Klub, 2015.02.20.
Érdekes este volt, az bizonyos. Eredetileg ráadásul nem is ide mentem volna, mert egy 'lakáskoncert' is volt aznap, a Sofa Underground Budapest szervezésében. És hát itt a blogon épp a kisebb, közvetlenebb koncertekről szoktunk írni, egy lakáskoncertnél meg - persze az otthoni, zuhany alatti éneklést kivéve - nemigen lehet közvetlenebb semmi. Azonban valami hiba csúszott a gépezetbe, és az e-mailben küldött regisztrációmra nem jött semmi visszajelzés, közben viszont a Colleen meghívott a koncertjükre, úgyhogy nem is próbálkoztam a hiba orvoslásával, hanem az Akvárium Klub felé vettem az irányt.
Most mégis főképp róluk fogok írni. A Colleen ugyanis, bár még az út elején jár, de nagyon jó képességű és nagyon okosan építkező csapatnak tűnik. Egyszer már láttam őket a G3-ban, akkor azt írtuk, hogy a fellépők közül messze ők voltak a legegységesebb, leginkább összeszokottnak tűnő csapat. Akkor ez csak egy gyors megérzés volt, de most, a koncert előtt beszélgettem a csapat gitárosával és egyben szervezőjével, Bogár Krisztiánnal, és sokat megtudtam a zenekarral kapcsolatos elképzeléseikről.
Például azt is, hogy tudatos ez az egységes produkció, vagyis a több más csapatnál tapasztalható 'több dudás egy csárdában' összeállítást itt tudatosan kerülték, nem az esetleg kicsit nehezen kordában tartható egyéniségek csapatát akarták kialakítani, hanem a harmónia, a tagok 'egy húron pendülése' volt a cél. Voltak tagcserék és lemorzsolódások is, de mostanra összeállt az elképzelt legénység. (Meg leányság, ne felejtsük, a fuvolás Szalkay Olgi is a csapat fontos és egyben szemrevaló tagja.)
A dalok amit játszanak szintén nem csak úgy véletlenül születnek. Nagyon is átgondolták, hogy az eredeti ír népzenéből mi az amit megtartanának, és mi az amit esetleg változtatnának rajta. Sokan talán megbotránkoznak azon, hogy a Colleen bizony tudatosan veszi kicsit populárisabbra, 'rádió barátabbra' a dalai hangszerelését. Én azt mondom, ez nem baj, pontosabban nyilván attól függ milyen is lesz a végeredmény. Márpedig a Colleen esetében ezzel nincs probléma. A dalaik pörgősek, bennük van az a temperamentum és az a hangzásvilág, amiért az ír zenét a legtöbben szeretik. A csapattagok hangszeres tudásával sincs probléma, és valóban jól tudnak együtt muzsikálni. Persze önmagában ez még kevés a boldoguláshoz, azonban az is kiderült, mennyire tisztán látják, hogy hogyan és merre kell építeni egy zenekar ázsióját, mit kell tenni a sikerért, és mire lehet számítani. Krisztián civilben (nyilván a csapat minden tagjának van civil munkája is) szintén koncertszervezéssel és zenei marketinggel foglalkozik, tudja mit miért tesz, és a legfontosabb, hogy pontosan érzi, mennyire fontosak is ezek a tevékenységek a boldoguláshoz.
Erről a témáról majd még jön talán egy külön poszt is, ugyanis arról már sokat írtunk, milyen kevesen látogatják a klubkoncerteket, és ennek okai között alighanem az is ott van, hogy sok, amúgy tényleg tehetséges zenészekből álló csapat nem gondolja át a marketing és az 'üzleti gondolkodásmód' fontosságát.
A Colleen mindössze hét számot játszott el, hat saját szerzeményt és a kötelező Dropkick Murphys 'Shippin up to Boston' dalt. A saját szerzemények többsége magyar nyelven szólalt meg, és valóban jók voltak. Érdemes lesz megtanulni a csapat nevét, mert hallani fogunk még róluk. A koncertjük amúgy vagy 100 fős közönség előtt indult, de mire vége lett, ez a szám talán a duplájára is felduzzadt.
Persze a később jövők inkább már a következő fellépő miatt érkeztek.
A Maszkura és a Tücsökraj igazán érdekes csapat. Őket eddig mindig lekéstem, most először láttam élőben. A honlapjukon található leírás azt mondja, hogy:
" a 2007-ben alakult Maszkura és a Tücsökraj az újkori magyar dalszerző zenekarok egyik legmagasabb művészi színvonalon zenélő bandája, mely folyamatos sikerrel koncertezik a hazai klubokban és fesztiválokon. A cilinderes Maszkura egyedi megjelenése és zenei világa adja meg a csapat jellegzetes stílusát. Az önkifejező szövegeihez tökéletes zenei alapot biztosító zenekarral közösen alkotják a dalokat. Magával ragadó zenéjük a legjobb SOUL / FUNK / HIP-HOP muzsikák hagyományain alapuló, kísérletező, szenvedélyes esztétikai álmodozás... "
Ezzel túl is estünk a lexikális részen. Hogy az én benyomásaim milyenek voltak? Vegyesek. A koncert eleje, az első dalok annyira nem jöttek be. De aztán valahogy összeállt a produkció, vagy inkább úgy mondom, én hangolódtam rá a zenéjükre, és onnan kezdve már működött minden. Maszkura tényleg roppant eredeti és különleges figura, gondolom igazán megosztó, vagy utálják, vagy imádják. Az biztos, hogy a színpad és a zene nagyon a vérében van, és ez a laza profizmus látszik is rajta. Ugyanakkor, bár ezért a rajongói (volt jó sok) biztos megköveznek, de a dalaik kicsit egyhangúak, pontosabban túlságosan hasonlítanak egymásra. Én bizony a koncert vége felé már néha picit untam az újra és újra felhangzó, hasonló zenei megoldásokat. Igaz, tegnap este klipet is forgattak, tehát volt olyan dal, amit valóban kétszer játszottak el, de én nem erre gondolok most. A Maszkura zenéje mindenképp speciális és egyedi. És mint ilyen, egyszerűen túladagolva mérgezést okoz. Persze most már teljesen megvonni sem lehet, mert akkor meg jönnek az elvonási tünetek. Így jártam.
A Maszkura koncert végén az amúgy eléggé megtelt terem elkezdett kiürülni, ugyanakkor folyamatosan jöttek is befelé a Firkin pólós népek. Volt tehát egyfajta közönség csere. Nyilván sokan hallgatták meg mindkét csapatot, de azért a két fellépő eléggé más zenét játszik ahhoz, hogy legyenek csak az egyikre kíváncsi rajongók is.
A Firkin aztán hozta is a tőlük megszokott és elvárható abszolút eszement és őrült kelta bulizenéjét. A csapat maga a megtestesült élet és hangulat, a közönségük nem kevésbé. A terem rendesen meg is telt, és hát táncolt, de legalábbis mozgott ott mindenki aki élt. Eljátszották jó csomó ismert slágerüket, a közönség persze minden szöveget és dallamot kívülről ismert és fújt a csapattal együtt. A youtube-on fent van amúgy egy szintén az Akváriumban tartott koncert felvétele, ha valaki nem ismerné a Firkint, ezt érdemes meglesnie, abból képet alkothat a tegnapi bulijukról is. Ők persze profik és már befutottnak is tekinthetőek, ami például a koncert alatt üzemeltetett boltjukon is látszott. Gyakorlatilag szinte végtelen színben és motívummal nyomott póló, CD-k, és sok minden más kapható volt, egy elég komoly alapterületű standon. Ugye az már megszokott, hogy a legtöbb zenekar a koncertje alatt árulja a saját lemezeit (ami engem mindig elszomorít amúgy, mert nem kéne hogy erre szüksége legyen egy jó zenekarnak ) de ilyen felkészültség és árubőség azért inkább csak fesztiválokon fordul elő. Mondjuk amennyi rajongón láttam Firkin feliratos pólót, nem is céltalan ez a fajta merchandising.
A este tehát eléggé vegyes hangulatú volt, mindenképp érdemes volt ellátogatni rá. Mindhárom csapat figyelemre méltó, a nyári koncertszezonban majd mindenképp el kell kapni egy-egy fellépésüket. A koncert előtt beszélgetve ismerősökkel szóba került egyébként, hogy valahogy divat lett a kelta-ír zene, és most már van annyi csapat, akik ezt a zenét, vagy legalábbis ebből kinőtt, a kelta alapokat használó műfajokat játszanak, hogy lassan lehetne egy külön kelta zenei fesztivált is szervezni. A Szent Patrik napi koncertek persze már így is hódítanak, de hát ezek különböző helyeken szerveződnek, az is igaz, hogy ezek tavasz eleji időpontja szabadtéri rendezvényhez azért még korai. Mindenesetre érdekes gondolat volna egy igazán ütős nyári ír fesztivál összehozása. Én elmennék, az bizonyos.
Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!
