Egy blog szerkesztése az írásról, a gondolatok szavakká és mondatokká formálásáról szól. És persze szükség lehet még a vizuálisabb olvasók kedvéért fényképekre is. Azonban a hangtechnika és hangfelvételek készítése sokáig nem kerül a képbe. Én legalábbis is így voltam vele, látok ugyan mikrofonnal dolgozó kollégákat, de nekem bőven elégnek tűnt a memóriám, meg egy Columbo-féle jegyzettömb. Azonban nemrég úgy adódott, hogy elkezdtem amolyan igazibb interjúkat csinálni. Ahol már célszerűnek látszott a beszélgetések teljes rögzítése, mert igaz ugyan, hogy ezek szintén írott formában jelennek meg, de egy interjú esetén azért nem árt a szöveghűség, és mondjuk az sem, hogy a beszélgetőtársra jellemző szófordulatok, érdekes meglátások pontosan kerüljenek leírásra. Tehát hangrögzítésre szükség van.

Kezdetben azt gondoltam, nem lesz ezzel semmi macera. A kis koncertfelvevő videókamerámat felrakom egy pici állványra, odatolom az asztal közepére, aztán felvesz mindent a saját kis csodamikrofonjaival. Aha... Ez pont egy szabadtéri, egy klub elé kirakott asztalok mellett készülő felvétel volt. No, az első interjú után hazaérve konstatáltam, hogy remekül megvannak az utcazajok, a pizzafutár robogók hangjai, még tán a verebeket is be lehetett volna egyenként azonosítani. Csak épp a beszélgetésből nem sikerült rögzíteni szinte semmi hasznosat... Szerencsére ezt a beszélgetést egy másik stáb is felvette, tőlük elkunyeráltam a felvételt. Viszont a problémát meg kellett oldani, tehát mikrofont kellett szerezzek.

Igen ám, de milyet? A mikrofon fajtákból szinte végtelen változat létezik, mind más-más célra optimalizálva. Ezek a felhasznált technikában, felépítésben, kialakításban is különböznek. És bár én tudtam mire szeretném használni, de azt is, hogy a felvételek körülményei nem állandóak, lehet, hogy csöndes szobában közelről, de lehet, hogy lármásabb utcán távolabbról kell felvételt készítenem. Előfordulhat, hogy csak egy emberrel beszélgetek, de megtörténhet, hogy egy próbateremben ül egy négytagú csapat és mindenki egyszerre beszél.

Ez a kis Sony felvevő valóban szép hangot csinál, igazából erre is van kitalálva, együttesek készíthetnek magukról felvételeket, akár tömörítés mentes hanganyaggal is. Azonban kiderült, hogy sem a túl közeli hangforrást, sem a nagyobb koncerteket nem szereti, ráadásul az egyébként tényleg szép képet készítő optika nagyon (tényleg nagyon!) nagy látószögű, tehát egy színpadtól nem lehet olyan messzire menni vele, ahol már teljes a hangkép, mert addigra a színpad már csak egy foltocska a kép közepén. Igazából ez egy optimális próbatermi felvevő, ott tényleg jól teljesít.

Kicsit utánanéztem a mikrofonok irodalmának, beszélgettem néhány hozzáértőbb hangmérnökkel, ettől tájékozottabb lettem, de határozottabb az nem... Mert jó lett volna egy eszközzel megoldani mindenféle igényt, ami persze általában sem lehetséges, a hang esetében meg végképp nem. Ugyanis ez jóval macerásabb terület, mint a fényképezés. Egy blogra általában 6-700 pixel széles kép elég, és valljuk be, a mai fényképezők 'csak úgy lőtt' képeiből egy ilyen méretű, elfogadható (nem több, nem jó, de elfogadható) képet mindig össze lehet hozni. Hát, a hangnál nincs így, arra bizony oda kell figyelni.

És ekkor került a képbe az Audio-technica. Pontosabban a méltán elismert minőségű stúdiótechnikát, főképp mikrofonokat gyártó vállalat itthoni (és egyben közép-európai) képviselete. Akik voltak olyan jó fejek, és felajánlották, hogy kipróbálhatok bármit a választékukból, és persze tippeket is adtak, hogy szerintük nekem mire volna szükségem.

Az első adagot el is hoztam, úgyhogy most pár napig mindenhova mikrofonokkal járok, hogy minél több helyzetben tudjam kipróbálni az eszközöket. Aztán a tapasztalatokról, legalábbis az érdekesebbekről majd beszámolok, hátha okul belőle valaki... Azt már most látom, hogy itt is megvan a fényképezőknél már megismert hatás. Vagyis, hogy mekkora különbség lehet a 20-30 ezer pénzbe kerülő és mondjuk a 100+ ezres kategóriák között. Magam nyilván az olcsóbb mikrofonokat nézegettem eddig, most azonban kezembe került néhány exkluzívabb termék is, és hát innentől persze nehéz lenne együtt élni az olcsóbb eszközökkel. 

A próbára kerülő modellek között sokféle van, akad kamera tetejére tehető shotgun mikrofon, különböző, állványra rögzíthető vagy klasszikus módon kézben tartható sztereó mikrofonok, és persze vezeték nélküli rendszer is. Meg fogom írni azokat a meglepetéseket is, amelyek kívülállóként érhetik a gyanútlan mikrofonhasználót, például a mikrofon állványok és a fotó-videó állványok rögzítőcsavarjainak méretkülönbsége... (De tényleg! Miért nem lehet egyforma az a nyomorult csavarmenet?)

Bónusz, hogy most már tényleg elkészülnek az első Klubkoncert zenei felvételek, amolyan igazi próbatermi videók, ezek a youtube csatornánkra fognak felkerülni. Ja, ha valaki esetleg megriadt volna, ettől még persze nem válunk technikai bloggá, nyugalom. De ha már egyszer a háttérről (a klubokéról éppúgy mint az együttesekéről) szoktunk írni, akkor talán egy-egy ilyen írás is idefér.