Zságbamacska, Nyughatatlan, Amber Smith, GMK, 2015.04.10-11

Ez a posztunk szintén Isti műve, igazából pont az ilyenekért örültem, hogy megossza velünk a véleményét. Most két napot egyben írt meg, mert így jobban érzékeltetheti, hogy milyen különbség is lehet a hangtechnikus szemszögéből a fellépők között.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a hétvégi koncertekről, ugyanis nagyon vegyes élményekkel volt teli mindkét nap. Miután 3 kollégám is felhozta a témát szombaton, hogy olvasták a blogot, és tetszett nekik, ugyanakkor jogosan szegezték nekem a kérdést, hogy nagyon szép amiket írtam, de mi van akkor, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy kellene? Vajon azt is meg fogom írni? Nos kérem, igen. Nem azért, hogy bántsunk vagy kellemetlen helyzetbe hozzunk bárkit is, hanem azért, hogy tanuljunk belőle. Mert van mit...

Röviden, nyersen próbálom, de engedjetek meg pár mondatot zárójelben, ami fontos ahhoz, hogy mindenki tisztán lássa a pénteki nap történéseit, illetve inkább baklövéseit.

Ha két zenekar lép fel egymás után, az a szokás, hogy amilyen hangszereket csak lehet (dob, gitár erősítő, basszus erősítő), közösen használ mindkét zenekar, hogy a legkevesebb pakolás, szerelés legyen koncertek között. Megszokott, hogy például dob esetében csak pergő dobot, illetve cintányérokat cserélnek a dobosok, a többi kiegészítő marad a színpadon, és használják mindketten. (Vagy akár többen is.) A mi esetünkben a Nyughatatlan zenekar dobfelszerelése lényegesen egyszerűbb, mint az előzenekar (Zságbamacska) klasszikus rock felszerelése. (Ez nem degradáló egyik félnek sem, ezt követeli meg a két különböző műfaj, ez így teljesen rendben van.)

Három lehetőség volt. Első, hogy a szükséges plusz dobokkal kiegészül a kisebbik felszerelést, ez viszonylag gyors megoldás, kvázi csak hozzá kell tenni egy-két dobtestet, állványt, no meg ugye pár mikrofont.
Második lehetőség, hogy a nagyobbik dob felszerelést kompletten mindenestől összerakjuk a színpad elé, a földre, és ott bemikrofonozom. (Nagy színpad esetén természetesen a színpadon)
Ez azért jó, mert a koncert után pikk pakk el kell csak pakolni a dobot a színpad alá, azt a pár mikrofont levenni, és már mehet is a következő koncert. 
A harmadik (és legbutább, mert a leghosszabb) megoldás, hogy a színpadról lekerül a "kis" dob, mikrofonokkal együtt, és felkerül a "nagy" dob, mikrofonokkal együtt. Ez 2 komplett dobfelszerelés le, és felpakolási illetve mikrofonozási, kábelezési ideje, egy örökké valóság a másik két verzióhoz képest.
Az első sakkot itt adta magának a két banda, ők ezt a harmadik, legmacerásabb átállást választották...

Oké, én ráérek, a saját műsoridejüket veszik el, no meg persze a közönségét, mert bizony unalmas tud lenni ezt az átállást végig nézni két koncert között. 
Menjünk tovább! A Zságbamacska zenekar jó. És pont. Kedvesek, aranyosak, jól zenélnek, nem hisztisek, alkalmazkodnak a körülményekhez, és remek az ötlet a zene mögött. Ismert magyar rock, beat, pop zenék előadása swing feldolgozásban. Különösen izgalmas mondjuk Tankcsapda dalokat hallgatni hatnyolcados swing dob kisérettel, és szaxofonnal. A sakk a koncert kezdéskor kezdett kialakulni, ahol már a kezdeti rosálás után (beálltam a zenekarral gyorsan, egy elfogadható, de nem tökéletes mixet csináltam) egyből leomló védvonalak után gyorsan jött a vég... Megjelent egy srác, bemutatkozott, és mondta, hogy ő jött keverni a zenekart. Nevezzük nevén, Csabi kezdő, első buli. Szó szerint. Oké, segítettem, adtam a kezébe egy használható alapot, csak kicsit a saját száj íze szerint finomítani kellett volna rajta. Igen, feltételes mód, ugyanis nem ez történt. Kezdés után 3 perccel elkezdtem furcsa dolgokat hallani, a zenészek és a 8 fős közönség arcán torz grimaszokat észrevenni. Sajnos az első buli az első buli volt Csabinak, sikerült valami egészen szörnyű mixet csinálni. Nagyon sajnáltam. Szegény zenekar hiába kérte Csabit, hogy mit hogyan csináljon, mi zavarja őket, vagy mit szeretnének máshogy hallani, Csabi nem hátrált és ment tovább a saját feje (füle) után. Felajánlottam a segítségem, amit Csabi nem fogadott el, úgy gondolta boldogul. Nos, nem. Sakk. Ilyenkor vajon mit tehetek én, a segítőkész rutinos hangos, aki a klub érdekeit szem előtt tartva legszívesebben haza küldtem volna Csabit? Úgy döntöttem, hogy tekintettel a csekély néző számra, hagyom, gyakoroljon, hátha koncert közben alakul... nem alakult. Szomorú voltam, mert a Zságbamacska zenekar jobbat érdemel. A koncert után aztán én is sakk helyzetbe kerültem. Amikor Ákos, a zenekar vezetője megkérdezte, hogy na Isti, milyen volt? Hogy szólt? Erre mit mondhatok neki? Diplomatikusan annyit szoktam csak válaszolni, hogy nekem ez nem tisztem eldönteni, mindenkinek más az ízlése. Ákos érezte, hogy ez mit jelent, és addig nyaggatott amíg kierőszakolta belőlem a nyers igazságot, amit megköszönt, majd elkérte az elérhetőségem, és kezembe nyomott egy CD-t. Sakk-matt.

Említsünk pár kellemesebb történést is. Az átszerelés a két zenekar között olyan sebességgel zajlott, amire sosem számitottam volna. Nem akarok hazudni, kb 10 fős pakoló ember sereget verbuvált össze Ákos, és mindenki, mint a szorgos kis hangyák rohangálva jobbra balra, csatárláncba állva pikk pakk el, illetve át pakolta a színpadot. Le a kalappal, ez igen! Szép munka. Kedves Olvasó, keress rá a zenekarra, és hallgasd, gyere el koncertre, mert jó. Ők nem árulnak zsákbamacskát. Ők maguk a Zságbamacska. 

Nézzük a másik fellépőt, a Nyughatatlant. Az én szemszögemből különösebb észrevétel vagy érdekesség nem sok van, inkább csak néhány apró részletre hívnám fel a figyelmet. Rettentő precízen és szigorú fegyelemmel történik minden a zenekar háza táján, amiröl Kovács Kornél gondoskodik. Nehezen indult a viszonyunk réges régen az első találkozásunkkor, de miután megismertük egymást már nagyon jó viszonyban tudunk profin együtt dolgozni. A zenekar abszolút kor, és stílus hű, mind megjelenésben mind megszólalásban. Profik, jók. Van molinó, meg világító tábla, van szépen derékszögben pontosan elhelyezett számlista a színpadon, van saját fali óra a földön, és van saját "Elvis" mikrofon. Azért ez így mutat jól, nah. A dalok jók, a zenészek jók. Nincs semmi baj. Ja de, van. Ahhoz képest, hogy lemezbemutató koncert volt, a közönség kezdéskor szerényebb volt, olyan erős 40-60 fő, de a koncert közben jöttek még, tehát a végére 100 körüli lett a nézőszám. Lehettek volna többen. Mert a Nyughatatlan is megérdemli. Lehet tőlük tanulni, rendet, fegyelmet, precizitást. Hajrá!

A szombatunk sokkal kevesebb érdekességget hozott. Amber Smith. Régi, rutinos, profi, öreg rókák, ha szabad így fogalmazni. Semmi meglepetést nem vártam, tudtam, hogy kik ők, mit csinálnak és hogyan. Be kell valljam őszintén, maga a műfaj nagyon messze ál tőlem, de ennyi év után már el tudok vonatkoztatni ettől, és ki kell mondanom, hogy hiába nem szeretem, de a zenekar nagyon profi. Minden tekintetben. Amikor beléptek az ajtón az első kör köszönés nem sikerült nekik (tisztelet a kivételnek), de amikor rendeztük a sorokat, hogy hogyan is kellene viselkedni ha belépünk egy helyre, már sokkal kellemesebb volt a légkör. Villám gyors felpakolás, gyors mikrofon, kábel, és már mehet is a beállás. Ismét nem akarok hazudni, 1 dalt játszottak el a fiúk, Imi a tánctér közepén állva énekelt, végig ment a dal, én ezalatt toltam csavartam nyomtam tekertem. Aztán szám végén Imi annyit mondott, hogy a szinpadon hangos egy kicsit a gitár, azt lehalkitja Tomi, a gitáros, és kész vagyunk. WOW, profik. Minden hangszer úgy szól ahogy kell, és el is játszák szépen a dalokat. Aztán csak úgy "gyakorlás", illetve akklimatizálódás képpen még 3 dalt megnéztünk, közben kidrült hogy rettentő recsegés jön a basszus gitárból, ezt még meg kellett oldani.
A koncert hangos volt, de jó. Az Amber Smith zenekar profi, érdemes meghallgatni egy-egy koncetjüket. Még akkor is, ha a műfaj esetleg nem a te világod. 

Mindenkitől elnézést kérek, ez most kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztem, ugyanis ahogy azt már említettem nem terveztem sehogy. Anna, az egyik kollégám bogarat ültetett a fülembe ezzel az "Isti jelenti" rovattal kapcsolatban, a későbbiekben lehet hogy hozok nektek néhány meglepetés írást, de egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Gyertek koncertre, mert klubkoncertre járni jó.

Köszönöm a figyelmet!

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!