Minimyst és Marge, Gozsdu Manó klub, 2015.05.22

Az időjáráshoz igazítani a programokat nyilván nem mindig lehetséges, és talán nem is okvetlenül szükséges. Mégis sokszor átélt tapasztalat, hogy egy koncert sikerét nagyban befolyásolhatja az, milyen idő is van akkor, amikor a publikum elindul otthonról. Úgy tűnik, vannak zenekarok, akik fellépései szinte vonzzák magukhoz az esőben gazdag felhőket, de valahogy az utolsó pillanatban mégis megússzák a zuhét...

Ez a mostani, özönvízben gazdag hétvége némi aggodalomra adott okot. Amikor elindultam a Gozsdu felé, kicsit tartottam attól, hogy az eső esetleg többeket otthon tart majd. Aztán, mire odaértem a Király utcához, épp utolsókat csöpögte az ég, és már lehetett sejteni, hogy ilyen gond nem lesz, a legjobb nyári napokat idéző tömeg volt már hét óra felé is. Az egyetlen érdekesség talán az volt, hogy az amúgy eléggé tömött Color vagy a Spíler legszélső asztalai üresek voltak, gondolom, mert oda még időnként becsöpögött az eső. Egyébként viszont tényleg minden teli volt néppel.

A GMK benti asztalainál is ültek sokan, nem is nagyon volt mód beszélgetni a pultosokkal, csinálták a dolguk, pörgött a bolt. A koncertteremben is nagy volt a nyüzsgés. Az első szembe ötlő dolog egy rengeteg színes lámpát tartalmazó, spéci hangpult volt. Mint Isti gyorsan elmesélte, ez a Minimyst miatt került oda, nem a klub saját keverőjét használják az este. Ennek több oka is volt, egyrészt ez a pult így, az elraktározott beállításokkal más helyszíneken is az együttes segítségére lehet, másrészt a koncertről hangfelvétel is készült, és ehhez is ez a pult volt az alkalmasabb. Igazából erről többet nem írok, bár nyilván érdekes lehet ez is, elég sok digitális hókusz-pókuszt használ egy ilyen modern masina. Ha Istinek lesz kedve, talán ír még erről, végül is ha valami, ez aztán tényleg ő szakterülete.

Az első fellépő a Minimyst volt. Róluk írtam nemrég. Ez a koncert gyakorlatilag ugyanazokat az érzéseket hozta elő mint a korábbi, szabadtéri fellépésük. (Még a csapadékos idő is stimmelt.) Ez a csapat egyszerűen jó. És bizony jók a dalok is. Persze ez nem az a zene és nem az a csapat, amit az ember mondjuk az esküvőjére hívna zenélni. De ha egy picit elgondolkozósabb, picit érzelmesebb hangulatban vagyunk, kevés ennél jobb zenét tudok most így hirtelen mondani. Fontos, hogy ugyanakkor nincs benne semmi lehangoló vagy melankolikus hatás, egyszerűen jól megcsinált, némi tartalommal bíró dalok. Jó, na. Mit írjak még róla? Meg kell hallgatni...

Közbevetés:  Arról esett itt már szó a blogon, többször, hogy milyen rengeteg kisebb-nagyobb klub van csak a bulinegyed környékén. És a hét utolsó napjain szinte mindenhol koncertek vannak. Ha az ember belegondol, esetleg elmegy néhány ilyen koncertre, rádöbbenhet, hogy milyen sok zenekar, zenével foglalkozó ember van ebben az igazából nem túl nagy országban. És ezek a zenészek nagyon különbözőek. A valóban kezdő, igazából még inkább műkedvelő amatőr fellépőkön át a gyakorlatilag világszínvonalat képviselő profi előadókig terjed a kis klubszínpadokon megfordulók köre, ráadásul a rajongók száma, vagy az adott előadó ismertsége sokszor semmiféle összefüggést nem mutat a képzettséggel vagy a tehetséggel. Igazából most ahogy ezt írom, érzem, hogy ebbe most és itt nem is kéne belemenni, de egyszer majd talán érdemes volna körbejárni a kérdést, hogy mitől zenész egy zenész. Elég-e, ha ismeri a hangszerét és valamennyire tud bánni vele, viszont pontosan 'érzi' az aktuális trendeket, vagy számít a klasszikus, mondjuk konzervatóriumban vagy akadémián szerzett zenei műveltség is? Van mindenféle vélemény a tarsolyomban már a témáról, majd egyszer uborkaszezonban elővesszük...

És hogy ez a fenti rövid eszmefuttatás honnan is jött? Hát onnan, hogy a Minimyst nemcsak a szerzeményekben, vagyis a dalokban erős, hanem jó zenészekből is áll. Ez nem csak az esetleges egyéni produkciókban, szólókban mutatkozik meg, hanem az együtt zenélésben, az csapattagok összhangjában is. 

A második fellépő Marge volt. Az egyik első koncertbeszámolónkat róla írtuk itt a blogon. Hát, ez a mostani Marge kicsit más volt. A szőkeség és a nagyon jellegzetes hang persze ugyanaz, de a korábbi megafonos produkció után teljesen más felállásban, és más jellegű dalokkal állt tegnap színpadra. Bár Marge korábbi fellépésén is jelentős szerepet kaptak az elektronikus alapok és 'hangszerek', ott azért volt állandó akusztikus hangszer (dob) is. Mostanra ennek vége, a jelenlegi formáció már tisztán elektronikus kütyükből előcsalogatott zenét művel. (Jó, talán egyszer előkerült egy trombita is.) Persze igazából itt Marge hangja a fontos, ez pedig még mindig nagyon rendben van. A koncert jól is sikerült, bár lehetett volna hosszabb. Igazából nekem azért nyűgös kicsit erről írni, mert én messzemenően hangszer-mániás vagyok. Ráadásul a minél akusztikusabb, annál jobb elvet követem. Ehhez képest persze ez a felállás nagyon nem az, amit én kedvelek. Elvileg. Gyakorlatilag azonban ezek tényleg nagyon jó dalok, Marge hangja abszolút egyedi, és - ez a legborzasztóbb - nem érzem hiányát a hagyományos hangszereknek. Az egész produkció úgy - és azért - érdekes, amilyen. Szóval rendben van ez így. És végül is nem állhat minden énekesnő mögött egy hagyományos big band.

Marge mostanában mindenféle új dalokkal jelentkezik, ezek egyike az alábbi videóban hallható is:

Frissítés: Marge, vagyis Batta Zsuzsanna reagált a fentebb írottakra, és kiderült, hogy van ám a produkciónak egy akusztikus hangszereket használó formációja is. Ez legközelebb a Raqparton lesz látható, június 10.-én. Ezek után mindenképp megpróbáljuk megnézni-meghallgatni ott is. 

Érdekes volt az este más szempontból is.

Annyira nem meglepő, hogy az itt, a blogon bemutatott zenészek persze szintén járnak szórakozni, sőt nekik is vannak kedvenc előadóik. Így aztán megesik, hogy a közönség soraiban látunk olyan arcokat, akik az előző koncerten még a színpadon álltak. Ezen az estén például Monyóék tűntek fel a közönség soraiban, sőt, még a japán turnéjáról épp csak hazaért Jónás Vera is megjelent.

A sokszor elmesélt klubkoncertes hangulat, az itt megszokott közvetlenség ezekben a momentumokban is tetten érhető, van annak valami varázsa, ha egy olyan zenésszel tudsz szóba elegyedni a pultnál a sörödre várva, akinek a koncertjén táncoltál néhány nappal azelőtt. Ez a közvetlen, házibulis jelleg ami tényleg varázslatossá tudja tenni a klubkoncerteket. Ilyenkor mindig lehet hallani néhány mókás vagy meglepő sztorit, és a zenészek véleménye is érdekes lehet az épp hallgatott produkcióról. Ki is használtam a lehetőséget, és megbeszéltem néhány interjú-félét, ilyesmi még úgysem nagyon volt itt a blogon, azt gondolom, épp itt az ideje a profilbővítésnek. A koncertbeszámolók megjelenése utáni beszélgetéskor, üzenetváltáskor sokszor mesélnek el olyasmit az előadók, amit igazán jó lett volna az adott posztba is berakni. Így most ezek sem vesznek kárba.

A poszt nyitó képe Totisz-féle megint, a világító színes cukorkásat én lőttem...

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!