Ez a poszt most egy kicsit magunkról, magáról a Klubkoncert blogról szól. Időnként érkeznek olyan kérdések a facebookon keresztül, de még inkább személyes beszélgetések során, hogy hogyan döntjük el, milyen eseményről írunk, melyik helyszínre látogatunk el. És néha arra is rákérdeznek, hogy miért pont a Gozsdu Manó klub szerepel a legsűrűbben a beszámolóinkban.

Azt már többször leírtuk, hogy a blog indulását igazából a bulinegyed kis klubjainak, az ottani koncerteknek a hangulata inspirálta. Ezek a kis termekben tartott koncertek nagyon közel hozzák a zenét és az előadókat.

A Klubkoncert blog már a kezdetekkor is ezt az atmoszférát, ezt a hangulatot próbálta átadni, nem is törekedtünk egzakt zenei elemzésekre és kritikákra. Időközben azért persze néhány dolog változott, most úgy néz ki, egyre inkább a klubok hátterére szeretnénk némi reflektorfényt irányítani, többet szeretnénk írni arról, kik és hogyan dolgoznak a háttérben egy-egy koncert létrejöttéért. Erről szól többek között az 'arcok' rovatunk is.

És itt jönnek a bevezetőben felvetett kérdésekre is a válaszok. Ahhoz, hogy egy klubról, koncerthelyszínről korrekt képet tudjunk adni, ismerni kell a helyet. A legtöbbet pedig általában a hely vezetésével, menedzsmentjével való beszélgetésekből lehet leszűrni. Fontos persze az is, hogy az ott dolgozókkal is minél jobb viszonyt tudjunk kialakítani, de azt, hogy az adott hely milyen fő szabályok szerint működik, hogyan viszonyul a vendégekhez, a fellépő csapatokhoz, az alkalmazottakhoz, egyszóval mi a hely filozófiája, általában a menedzsmenttől lehet megtudni. Nem mellesleg a legtöbb helyen azért bátrabban mesélnek az alkalmazottak is, ha tudják, hogy nem kalózkodunk, hanem a főnökség is tud rólunk. Abban, hogy a GMK ilyen sokat szerepel, fontos tényező, hogy náluk volt fogadókészség a blog irányába, szántak időt a kérdéseimre, és sikerült kialakítani egy meglehetősen jó viszonyt szinte minden ott dolgozóval. Ez pedig sokat ér, bármilyen általános szakmabeli információra van épp szükségem, (vendéglátástól a koncertszervezésen át a technikai jellegű kérdésekig) tudom, hogy hozzájuk fordulhatok. De nagyon hasonlóak a tapasztalataim több más hasonló méretű klubbal is. A Mika Tivadar mulató, vagy épp a G3 (bár ez igazából már nagyobb hely) hasonló mentalitással működik. Én általában egy számomra még ismeretlen helyen a koncert előtt szeretem hivatalosan is felvenni az adott helyszínnel a kapcsolatot. Ez a bulinegyed klubjainál általában nem okoz gondot, egy üzenetre vagy egy email-re rögtön jön a válasz. Örülnek ha írunk róluk, szívesen mesélnek magukról, és segítenek, ha szükséges.

Ez nyilván érthető is, hiszen ebben a kategóriában azért elég erős a mezőny, sok klub van, ha pedig csupán a klubok fő bevételi forrását, a vendéglátást nézzük, akkor már szinte össze sem lehet számolni a konkurenciát jelentő helyeket.

Más a helyzet viszont a nagy koncerthelyszínek esetében. Egy A38, vagy egy Budapest Park méretű helyszín jóval kevésbé van rászorulva a hírverésre, épp ezért sokszor nem is könnyű 'hivatalos' kapcsolatot kialakítani velük. Persze az általuk rendezett koncertekre el lehet menni, kis szerencsével még 'hivatalos' fotós karszalagot is lehet keríteni, de közelebbi kapcsolat kiépítésére nemigen van mód. Néha azt gondolom, egyszerűen úgy érzik, nincsenek erre rászorulva. Ki tudja, lehet, hogy igazuk is van. Jómagam ugyan ebben a koncertvilágban viszonylag még új vagyok, viszont marketinggel és mindenféle online kapcsolattartással, ügyfélkezeléssel dolgoztam rengeteget. Jó tanítóim voltak, és láttam, mitől is lesz az egyik szereplő hosszú távon sikeres, és jönnek be kevésbé a másik számításai. Mi tagadás, van egyfajta elvárásom ezen a területen minden cég felé, akivel kapcsolatba kerülök. És ezek bizony a nagy kluboknál néha nem teljesülnek... (Mondjuk itt néha bekerülhet a képbe az az üzleti világból ismerős jellemző is, hogy ha úl sokan dolgoznak egy cégnél, és megoszlanak a felelősségek vagy a munkakörök, senki nem érzi úgy egy nyűgösebb, nem sztenderd megkeresés esetén, hogy pont neki kéne ezzel foglalkoznia.)

Fontos megjegyezni, hogy vannak persze kivételek. Például az Akvárium Klub nagyon profi módon kezeli a marketingnek ezt a szeletét. Náluk egyáltalán nem érezni különbséget a kommunikációban a szerint, hogy egy országos televíziótól vagy egy kis blogtól keressük őket.

Persze ez egy folyamat, és az aktuális állapot mindig változik, tehát ettől még bármelyik helyszín lehet a következő. Az biztos, hogy a kis klubok atmoszférája páratlan, ugyanakkor épp az utóbbi posztjaink közül kettőben is előjött a szabadtér levegőssége és hangulata (Barba Track és A38), ami szintén varázslatos lehet.

Ez tehát a válasz egyik fele. A másik a zenekarokra, fellépőkre vonatkozik, ez jóval rövidebb lesz.

Talán nem meglepő, de itt is hasonló a dolog. Vannak persze kedvenc zenekarok, de mégsem írhatunk folyamatosan ezekről, még ha amúgy sok koncertjükre el is megyünk. Én ráadásul még azt is igyekszünk kerülni, hogy egy zenei stílus túl sűrűn jelenjen meg. Nem akarunk egy zenei műfaj tematikus blogjává válni. Szerencsére mostanában már egyre sűrűbben fordul elő, hogy zenekarok megkeresnek, és kérik hogy írjunk róluk, a koncertjeikről. Ilyenkor szívesen beszélnek is magukról, ami sosem hátrány egy beszámoló megírásakor. A hasonlóság itt van az fentiekben írottakkal, vagyis ezek az együttesek hajlandóak időt és energiát áldozni arra, hogy kicsit ismertebbé tegyék maguk, kicsit többen tudjanak a fellépéseikről. És ez nálam mindig jó pont.

Szóval, nagyjából így áll össze a blog.

Persze a szűk keresztmetszet mindig a posztok írása/írója, esemény rengeteg van, de általában egy időben több helyszínen ott lenni nem egyszerű. Ha épp most olvasva ezeket a sorokat, úgy gondolod, hogy igazán szívesen írnál valami rendeset végre az itt olvasott vacakok helyett, nyitott a lehetőség, már küldheted is a posztot. Az sem baj, ha a saját csapatodat, vagy épp a saját klubbodat akarod népszerűsíteni, a lényeg, hogy olvasmányos legyen az írás.

Kereshetsz minket elektronikus levélben, vagy üzenhetsz a facebookon is.