Ilyen sem igen volt még itt a blogon. Mármint, hogy úgy írunk egy csapatról, hogy igazi koncerten még nem láttuk őket. Az úgy volt, hogy vagy két hete szólt a popcsajokstb. csapat menedzsere, hogy igazán elmehetnék megnézni a fiúk bemutatkozó koncertjét, és ha tetszik, akár írhatnék is róla. Egy darabig úgy is nézett ki, hogy sikerül, aztán végül mégsem jött össze. De ha már egyszer így szóba került a csapat, hát elmentem megnézni legalább egy próbájukat, és persze beszélgettünk is egyet.

Az együttes három tagú, és a nevéből kiindulva igazából nem meglepő módon popzenét játszik. (Jó, van ott azért mindenféle más hatás is, de hát ez manapság mindenhol így van, a posztjaim írására szánt idő jó része arra megy el, hogy milyen skatulyába tudnám begyömöszölni az aktuális zenekart. Persze ritkán járok sikerrel.) Szóval popzene. Az milyen már? Rögtön el is kezdett kiabálni a bennem lakó sznob: ki játszik még popzenét, és ki hallgatja azt?  De csak addig kiabált, amíg meg nem hallgattam a csapat három bemutatkozó dalát. Amik bizony jók. 

A Soundcloud oldalán meghallgathatóak és letölthetőek (akár el is indíthatjátok a lejátszót, és úgy olvashatjátok a továbbiakat):

De térjünk vissza a próbához. Érdekes élmény volt. Már maga a körítés is, ugyanis a próbáik a Dürer kert melletti, a Keleti Blokk Művészeti Egyesület által üzemeltetett próbaterem-palotában zajlanak, ami igazán nem mindennapi alkotóhely és talán alkotó közösség is. Erről majd még írok egyszer bővebben is, ha igaz.

A csapat három tagja meglehetősen különböző egyéniségnek tűnt. Igazából simán el tudtam volna képzelni, hogy teljesen más zenei világ iránt érdeklődnek. Talán van is ebben valami, mindenesetre a közös szekeret egyforma elánnal tolják, és egy irányba. Mindhárman 'főállásban' zenélnek, ami nyilván nem a gyors meggazdagodás kulcsa, de a dalok születésének és csiszolódásának határozottan jót tesz.

A három tag: Iványi Mózes - gitár, Tóth István "Hangya" - basszusgitár és Prommer Patrik - dob, ének. A dalokat Patrik írja, de a hangszerelés és a zenei alapok már közös munka eredményeképp készülnek el. Ez persze nem gyors dolog, ezért jó a főállású zenészlét... A csapat nagyon fontosnak érzi, hogy mindent maguk hoznak létre, a dalok születésétől a felvételek elkészítéséig. Itt persze rögtön megszólaltak bennem a profi hangtechnikusoktól sokat hallott mondatok a házilagos felvételek csapnivaló minőségéről, de Istvánnak (ő a csapat 'producer-hangtechnikusa') megvolt erre a kész válasza, és mi tagadás, meggyőző is volt. Ő azt mondja, hogy azt az időmennyiséget és munkát, amit a saját felvételeikbe fektetnek, csak nagyon-nagyon sok pénzért, hosszú időre bérelt stúdió tudná kiváltani. Ráadásul tényleg igényesen dolgoznak, az alkotási folyamat végén is képesek újra kezdeni, és egy hangszert vagy egy dalrészletet újra, kicsit máshogy felvenni. Erre pedig egy profi stúdióban nem igen szokott idő lenni. Mindenesetre a bemutatkozó EP hangminősége és összeszedettsége valóban meggyőző.

Bár a csapat ebben a felállásban újnak számít, de egyáltalán nem kezdő zenészek alkotják, minden tagja zenél/zenélt máshol is már, és a popcsajokstb sem egy teljesen új név, hiszen Patrik korábbi projektjéből nőtte ki magát. Folyamatosan alkotnak, ahogy Patrik elmondta, már főbb vonalakban megvan egy teljes albumnyi új dal, persze ezek végleges 'stúdió változatán' még dolgoznak. Túl sok fellépésük egyelőre még nincs lekötve, de nem gondolom, hogy ez sokáig így lenne, ugyanis tényleg jó irányba mennek, és ami tapasztalatom szerint nagyon fontos, a zenekaron belüli összhang is nagyon jónak tűnik. És hogy honnan tudom ezt, ha nem láttam még őket színpadon? Hát ragaszkodtak hozzá, hogy egy rögtönzött kis koncertet adjanak a próbateremben. Meg kell mondjam, ennél közelebb tényleg nehéz kerülni a zenéhez, ha maga nem zenél az ember... 

Rákérdeztem persze a mostanában sűrűn előkerülő kérdésekre is, például hogy mennyire veszik figyelembe a számoknál a közönségízlést vagy a trendeket? Mindhárman azt válaszolták, hogy ez nem igazán szempont a dalok összeállításánál. Persze azért figyelnek arra, melyek a divatos trendek, de ez nem annyira tudatos, inkább amolyan ösztönös cselekvés, és a dalok úgyis azt tükrözik, ami épp bennük van, ennek nyilván része az is, milyen benyomások, hatások érik őket. A másik sűrűn előkerülő kérdésem az szokott lenni, hogy mennyire komolyan gondolja az adott csapat a zenét és a zenész életet, de ez a kérdés esetükben eleve fel sem merülhet, hiszen főállásban zenélnek, sőt, István például e miatt a csapat miatt költözött haza külföldről.

Engem tényleg meggyőztek, ráadásul az általam megismert néhány felvételük abszolút az a kategória, amit itthon nyugalomban, akár írás közben is tudok hallgatni, pedig ez nálam ritka, általában a koncerteken bejövős bandák felvételei itthon már kevésbé szoktak tetszeni. Pedig csak popzene... a fene vigye el. Megint egy előítélettel kevesebb.

Fogunk még róluk hallani, szerintem itt a blogon is megjelennek hamarosan újra. És persze javaslom, hogy kedveljétek a facebook oldalukat, már csak azért is, hogy ne maradjatok le a most még kicsit ritkább koncertjeikről.